Felhasználói adatlap
-- Levko Esztella --
felhasználói adatlapjaLevko Esztella által feltöltött cikkek:
2018. 08. 15.
Avagy az első New York-i magyar színházi fesztivál
Kell, hogy emlékezzünk, kell, hogy szembenézzünk történelmünkkel, közös múltunkkal, mert ez összeköt minket, és így egy nyelven tudunk szólni. Ez volt a legfontosabb üzenete a Hungary Live, New York-i magyar színházi fesztiválnak, mely az emlékezés témája köré épült. Az első amerikai magyar színházi fesztivál fontos, és egyedülálló kezdeményezés, elsőként valósulhatott meg egy ekkora volumenű magyar színházi fesztivál New Yorkban. A fesztivál szervezőinek egyik fő célkitűzése volt, hogy kimozdítsa, mobilissá, valamint elérhetővé tegye a kortárs magyar színházkultúrát a külföldi, jelen esetben amerikai közönség számára is.
2018. 07. 07.
Kockázati tényezők. Az ellenzékiség öröksége az egykori szocialista országokban - kiállítás a FUGA-ban
A FUGA legújabb kiállítása, a Kockázati tényezők a szocialista rezsim alatt létező közép-kelet-európai kuturális ellenállási mozgalmak archivált anyagait mutatja be. A kiállítás a COURAGE - az ellenzékiség öröksége az egykori szocialista országokban című projekt keretén belül valósult meg. A program fókuszában a gyűjtemény anyagának társadalmi és politikai körülményei és környezete áll. A társadalmi emlékezet jelentősége mellett az a kérdés merül fel bennem a megnyitón, hogy mennyire fontos a kulturális ellenállás, a szabad véleményformálás és közösségalkotás a mai világban. Maurice Halbwachs, a 20. századi szociológus szavaival élve: „Az emlékezés társadalmilag meghatározott, és egyben a jövőt is befolyásolja: az emlékezet nemcsak a múltat rekonstruálja, hanem egyben a jövőt is megszervezi.”
2018. 05. 08.
Mogucsij A vihar című előadása a MITEM-en
Szombaton hajnalban ülünk az Úri Muriban, és a MITEM-ről beszélgetünk. Hiányérzetem van, ahogy visszagondolok az aznap esti előadásra. Talán azért érzek így, mert a Tovsztonogov Nagy Dráma Színház A vihar című darabjának erőteljes formai megoldásai, monumentális díszlete beárnyékolta a színészek kitűnő és pontos játékát. Az előadás szükséges mozgatórugója, az emberi lélek homályban maradt.
2018. 03. 22.
Suzuki színésztraining
Februárban nagyon izgalmas színészképzési kurzuson vettem részt a Jurányi Inkubátorházban. Úgy előadóként, mint fizikai színházi trainerként sokat kaptam és tanultam az egyhetes munka során, amelyet Kozma Gábor Viktor vezetett. Kozma munkáját és trainingjét a Tadashi Suzuki japán színházi alkotó által kialakított metódus inspirálta.
2018. 01. 10.
Tóth Réka Ágnes: Így viszik át - Nyáry Krisztián alapján. A Mozsár Műhely előadása
A Mozsár Műhelyben a 2017-es évet az Így viszik át című előadással búcsúztatta, amely Nyáry Krisztián Így szerettek ők-köteteiből inspirálódott. Az alkotók nagy íróink és költőink szerelmeinek anekdotáit viszik színpadra, olyan finomsággal és közvetlenséggel, hogy nézőként zavarba jövök, azt érzem, ezek a történetek akár az enyémek is lehetnének. A színpadon felvillanó képekben összesűrítve jelennek meg a különböző esetek: őrületről, függőségről, megcsalásról, önfeláldozásról, kiszolgáltatottságról, a SZERELEMRŐL.
2017. 12. 12.
Rezisztencia a kortárs iráni színházban és táncban
A cikkem első részében már írtam arról, hogy az 1979-es iszlám forradalmat követően Iránban az előadó-művészet jelentősen átalakult. Az újonnan életbe lépő szabályok nagy mértékben korlátozták a művészek szabad önkifejezését. A fiatal alkotók, ha szeretnék szélesebb közönséghez eljuttatni munkájukat, ezzel már kilépve a viszonylag zárt közösséggel bíró underground létből és alkotómunkából, akkor az állam által megszabott szabályoknak látszólag megfelelve, egy különleges kódokkal és szimbólumokkal átszőtt színpadi nyelvezetet választanak ahhoz, hogy alkotói véleményüket kifejezhessék.
2017. 12. 02.
Rezisztencia a kortárs iráni színházban és underground táncban – 1. RÉSZ
Iránban jelenleg diktatúra van, a vezető hatalom kontroll alatt tartja a különböző előadó-művészeteket. Az alkotók számára bizonyos igazságok kimondása, a rendszer ellen írányuló kritika megfogalmazása szinte lehetetlen. Mégis azt tapasztaljuk, hogy a kortárs iráni színház és underground tánc mer és akar is beszélni a társadalmi problémákról. Felmerül a kérdés: hogyan valósulhat meg mégis a rezisztencia és a kritika kifejezése? Mik a feltételek és a játékszabályok? Milyen bonyolult, kódolt színházi eszközök alkalmazása és egy értő közönség kinevelése szükséges mindehhez? Mi a lavírozás művészete, és mi késztet bizonyos alkotókat arra, hogy inkább az underground lét veszélyes szabadságát válasszák? Ezekre a kérdésekre mutatjuk be a lehetséges válaszokat személyes élményeinken keresztül, két részes cikkünkben.