Kalmár János, Mata Attila és Szabó Tamás a kortárs szobrászat meghatározó alakjai, közel húsz éve pedig rendszeresen állítanak ki együtt is a Morph csoport tagjaiként. Kollektívaként való működésüket nem egységes ideológia vagy rigorózus szabályrendszer jellemzi, hanem sokkal inkább az egymás tevékenysége felé való nyitottság, és az igény, hogy különböző alkotói világok és szobrászati eredmények kapcsolódási lehetőségeinek teremtsenek kontextust. Ezt az a látásmódbéli hasonlóság teszi lehetővé, hogy mindhárman a figurából kiinduló szobrászati szemlélet mentén alkotnak: az emberalak transzformációja, a testsémák átfogalmazása olyan reflexiós eszköz számukra, amelyekkel a figurális szobrászat kifejezőerejének és korszerűségének problematikáját az absztrakcióig ívelő tengelyen mozogva vizsgálják.

Kis Róka Csaba festészete az emberi test torz, fragmentált ábrázolásával az absztrakt és a realista szemlélet közti határokat feszegeti. Sajátos stílusa, amely nem riad vissza a groteszk és provokatív elemektől, nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi szakma figyelmét is felkeltette. Festményei megtalálhatók külföldi magángyűjteményekben és egy svájci múzeum kollekciójában is. Számos nemzetközi kiállítást jegyez, részt vett a Liverpool Biennálén, de szerepelt olyan csoportos tárlaton is, ahol Louise Bourgeios és Méret Oppenheim műveivel együtt állították ki.

A szín a festészet "legrelatívabb" médiuma. Szinte soha nem úgy, nem akként észleljük, ahogyan a fizikai valóságban létezik. Josef Albers szerint ahhoz, hogy egy művész hatékonyan dolgozzon a színekkel, legelőször azt kell felismernie, hogy örökösen becsapják az alkotót, csakúgy mint a nézőt.