A Kiss Csaba rendezte Vízkereszt, vagy bánom is én című előadást a József Attila Színházban Nádasdy Ádám pontos és izgalmas fordításában mutatták be. A rendezés egyszerre szolgálja a szórakozni vágyók igényeit, és gondolkodtat el a színjátszás mibenlétéről.

Rudolf Péter rendezésében mutatták be Shakespeare Szeget szeggel című darabját a Vígszínház nagyszínpadán. Rudolf egy olyan önmagából kifordult világot állít színpadra, amelyben a politikai hatalom a legintimebb testi-lelki szférába is be akar hatolni, amelyben az ember és a szerelem tárgyiasul, amelyben a hatalom szorításából nincs menekvés.

A 2022-es, szám szerint 17. Gyulai Shakespeare Fesztivál a „Shakespeare – kicsit másképp” témára adott izgalmasabbnál izgalmasabb telt házas variációkat. Bár az előző évek fesztiváljainál hosszabb lett, bizonyos visszalépések kitapinthatók a programban.

A Katona József Színház nyitása a pandémia miatti bezártság után megrázóan erőteljesre sikerült. Persze a darabválasztás, vagyis Shakespeare Lear királya Zsámbéki Gábor rendezésében sejttette, hogy nem arra akarja ösztönözni a közönséget, hogy a bezártságból és egyebekből adódó frusztrációkat kinevesse magából, hanem inkább hogy szembenézzen… de mivel is? Talán az emberséggel, a szenvedésteli kiúttalansággal, Lear passiójárásával.

Telihay Péter egy totális Hamletet álmodott a gyulai Várszínház színpadára, amely magába sűríti a Hamletet, és a Hamlet befogadástörténetét is, és mindezt különböző színházi hagyományok és médiumok ötvözetével fogalmazza a színpadra.

Nem a felhőtlen színházlátogatás éve volt eddig 2020. Ugyan számos színház több előadását is elérhetővé tette a YouTube-on, sőt születtek eleve a képernyőre szánt színházi előadások is, eleddig az év nem a színházi élményekről szólt. A korlátozások feloldása a fesztiválokon kevéssé segített, hiszen amire kiderült, mit lehet és mit nem, addigra már programot kellett hirdetni még az akkor érvényben levő megszorítások fényében, nem tudva, később mi lesz. Így hirdették meg az ez évi Gyulai Shakespeare Fesztivált is, Dr. Elek Tibor, a Gyulai Várszínház igazgatójának szavaival „a D terv C változatában”, azaz július 4-5-én három előadással, majd augusztus 29-én egy Hamlet bemutatóval. A rövid és kompakt fesztiválban különleges előadások kerültek a közönség, a hagyományos, analóg színházra éhes közönség elé.

Horgas Ádám Szentivánéji álom rendezése hasonlóan más előadásaihoz olyan audiovizuális, intellektuális élmény, amit kár lenne kihagyni. Különösen azért érdemes megnézni az előadást, mert olyan történelmi pillanatban megy a darab, amikor két másik Szentivánéji álom előadás mellett kell megtalálnia a helyét, hiszen Budapesten a Nemzeti Színházban és a Vígszínházban is játsszák. Márpedig Horgas rendezése kifejezetten üdítő a másik két előadás mellett: igézően fájdalmas a koncepció, ahol különös hangsúlyt kap a másik leigázása, a mások tárgyiasítása, és ehhez a koncepcióhoz pompásan igazodik a díszlet, a szöveg, a színészi játék.

Middleton-Rowley Maskarák című darabját modernsége ellenére Magyarországon bátor vállalkozás színre vinni. Bátorság, hiszen a cselekmény meglehetősen kellemetlen, nem számíthat a társulat kasszasikerre, hiszen nem vonz tömegeket, nehéz reklámozni is, hiszen nem nagyon ismert darabról, szerzőpárosról van szó. A bátor vállalkozás azonban elégedettséggel töltheti el a különleges csemegét szerető nézőket, hiszen a Budaörsi Latinovits Színházban játszott Maskarák megéri az árát.