Portfóliók
Kamaszregény -- nehézségekkel
A legtöbbet kölcsönzött ifjúsági regény Angliában
Folytassa Lottie
A vágyak:
Az Oxford Terasz egyébként éppen útba esik nekem, amikor hazafelé megyek, ki a városból. Amikor Jó-val hazafelé baktatunk, és a kezünkbe árkot vájnak a bevásárló szatyrok fülei, azzal szoktunk szórakozni, hogy elképzeljük, hogy az Oxford Teraszon lakunk. Mi vagyunk Lady Joe és Lady Charlie, és pezsgőt iszunk reggelire, és minden nap egy puccos konditeremben edzünk, aztán fitneszsalátánkat egy elegáns helyen fogyasztjuk el. Majd vásárolni megyünk, amíg le nem szakad a lábunk, villogatjuk a hitelkártyánkat, a nap végén pedig elmegyünk vacsorázni, és éjszakai bárokban táncolunk hajnalig, ahol filmcsillagokkal, rocksztárokkal meg futballistákkal flörtölünk, végül beugrunk egy tíz méter hosszú limuzinunkba, és hazaszáguldunk vele az ötemeletes, fél milliót érő minipalotánkba az Oxford Teraszon.
A valóság:
Azután hallottunk a Newborough lakótelepről, ahol kérvényünkre kiutaltak nekünk egy lakást. Biztos nem hallottál még a Newborough lakótelepről, hacsak nem vagy idevalósi. Mert ha igen, akkor egészen biztosan hallottál róla. Minden éjjel kihívják a rendőrséget. Meg a tűzoltóságot, mert a gyermekek meggyújtják a szemetet a ledobóban. A mentők is rendszeresen megjelennek, mert sok a verekedés és a verekedők gyakran megsérülnek. Néha már csak azért jönnek, hogy összekaparják a holttesteket, azokét, akik kivetik magukat az erkélyükről, mert elegük lett abból, hogy ilyen szeméttelepen lakjanak, mint a Newborough telep.
Felkészülés a kiút megtalálására
Másnap Anya korán fenn volt, megmosta a haját, kisminkelte az arcát, tiszta blúzt vett, és gondosan kivasalta a szoknyáját. Mire felébredtem, már fel-alá járkált a hálószobában és gyakorolt. -Jó reggelt. A nevem Jo Enright. Az elmúlt évben egy nagy üzlet vezetője voltam, de most úgy érzem, hogy változásra van szükségem. Milyen munkalehetőségek vannak Önöknél? -kérdezte a ruhásszekrénytől, majd kezet rázott a felakasztott fürdőköpeny ujjával.
Az eredmény
Rendületlenül járta anya a várost a magas sarkú cipőjében, arcán fényes mosollyal, bement minden üzletbe, bemutatkozott, kérdezett és bólogatott, majd kisétált, és ez így ment egész nap. Miután hazajött, lerúgta a cipőjét, és hangosan bömbölni kezdett. Gyorsan készítettem neki egy bögre teát, és megmasszíroztam a lábát, mire abbahagyta a sírást, és másnap újrakezdte a keresgélést. Az egész hete ráment eredmény nélkül. Egy alternatív cucokat áruló bolt éppen eladót keresett, de ahhoz Joe nem volt elég alternatív. Egy nagyáruház női ruhaosztálya marketinges munkatársat keresett, ahhoz még nem volt elég érett, az iparművészeti kollekciókat árusító üzlethez viszont nem volt kifinomult.
Megoldás?
Miss Pease azt mondja, hogy van a számodra munkája. Őt ki nem állhattam, szörnyű vénasszony volt. Állandóan megsimogatta a fejed, mintha pincsikutya lennél, és egyfolytában azt kérdezgeti, hogy hány éves vagy, mintha öt évet üregedtél volna azóta, hogy utoljára megkérdezte. A munka a vártnál is rosszabb volt. Miss Pease azt akarta, hogy könyvtári könyvekből olvassak fel neki, azokból a hatalmas és vastag kötetekből, amiktől már a karom is leszakadt. Fájt a karom, fájt a hátam, fájt a fejem, fájt a torkom, az egész testem merő fájdalom volt, mire letelt az első óra nála. Egy szörnyen ostoba történetet olvastam fel neki valami hóbortos nőről, akit a sivatagban üldöz egy lökött pasi csíkos pizsamában. Legalábbis a könyv borítóján csíkos pizsamában volt. A nő meg ahelyett, hogy egyszerűen elküldte volna. Összevissza szenvelgett, és végül elájult a sivatagban. Nem viccelek. Miss Pease láthatóan odavolt ezért a szemétért. A székben hátradőlve nyalogatta a szája szélét. Ugyanakkor egész idő alatt bonbont eszegetett. - Természetetsen, neked is adnék, drágám, de tele szájjal nem lehet olvasni. Ugye megérted? Azt hittem tréfál, amikor átnyújtottam a béremet a felolvasás után. -Itt van kedvesem-nyújtott át egy tízpennyst. Csak bámultam értetlenül. Összekeverte volna az egyfontossal? Micsoda fukarság.
Megható regény egy boldogságát kereső csonka családról Londonban, a legtöbbet kölcsönzött brit író tollából.
Folytassa Lottie
Jacqueline Wilson
Animus Kiadó
[a]http://www.animus.hu[text]www.animus.hu[/a]
info@animus.hu
Folytassa Lottie
A vágyak:
Az Oxford Terasz egyébként éppen útba esik nekem, amikor hazafelé megyek, ki a városból. Amikor Jó-val hazafelé baktatunk, és a kezünkbe árkot vájnak a bevásárló szatyrok fülei, azzal szoktunk szórakozni, hogy elképzeljük, hogy az Oxford Teraszon lakunk. Mi vagyunk Lady Joe és Lady Charlie, és pezsgőt iszunk reggelire, és minden nap egy puccos konditeremben edzünk, aztán fitneszsalátánkat egy elegáns helyen fogyasztjuk el. Majd vásárolni megyünk, amíg le nem szakad a lábunk, villogatjuk a hitelkártyánkat, a nap végén pedig elmegyünk vacsorázni, és éjszakai bárokban táncolunk hajnalig, ahol filmcsillagokkal, rocksztárokkal meg futballistákkal flörtölünk, végül beugrunk egy tíz méter hosszú limuzinunkba, és hazaszáguldunk vele az ötemeletes, fél milliót érő minipalotánkba az Oxford Teraszon.
A valóság:
Azután hallottunk a Newborough lakótelepről, ahol kérvényünkre kiutaltak nekünk egy lakást. Biztos nem hallottál még a Newborough lakótelepről, hacsak nem vagy idevalósi. Mert ha igen, akkor egészen biztosan hallottál róla. Minden éjjel kihívják a rendőrséget. Meg a tűzoltóságot, mert a gyermekek meggyújtják a szemetet a ledobóban. A mentők is rendszeresen megjelennek, mert sok a verekedés és a verekedők gyakran megsérülnek. Néha már csak azért jönnek, hogy összekaparják a holttesteket, azokét, akik kivetik magukat az erkélyükről, mert elegük lett abból, hogy ilyen szeméttelepen lakjanak, mint a Newborough telep.
Felkészülés a kiút megtalálására
Másnap Anya korán fenn volt, megmosta a haját, kisminkelte az arcát, tiszta blúzt vett, és gondosan kivasalta a szoknyáját. Mire felébredtem, már fel-alá járkált a hálószobában és gyakorolt. -Jó reggelt. A nevem Jo Enright. Az elmúlt évben egy nagy üzlet vezetője voltam, de most úgy érzem, hogy változásra van szükségem. Milyen munkalehetőségek vannak Önöknél? -kérdezte a ruhásszekrénytől, majd kezet rázott a felakasztott fürdőköpeny ujjával.
Az eredmény
Rendületlenül járta anya a várost a magas sarkú cipőjében, arcán fényes mosollyal, bement minden üzletbe, bemutatkozott, kérdezett és bólogatott, majd kisétált, és ez így ment egész nap. Miután hazajött, lerúgta a cipőjét, és hangosan bömbölni kezdett. Gyorsan készítettem neki egy bögre teát, és megmasszíroztam a lábát, mire abbahagyta a sírást, és másnap újrakezdte a keresgélést. Az egész hete ráment eredmény nélkül. Egy alternatív cucokat áruló bolt éppen eladót keresett, de ahhoz Joe nem volt elég alternatív. Egy nagyáruház női ruhaosztálya marketinges munkatársat keresett, ahhoz még nem volt elég érett, az iparművészeti kollekciókat árusító üzlethez viszont nem volt kifinomult.
Megoldás?
Miss Pease azt mondja, hogy van a számodra munkája. Őt ki nem állhattam, szörnyű vénasszony volt. Állandóan megsimogatta a fejed, mintha pincsikutya lennél, és egyfolytában azt kérdezgeti, hogy hány éves vagy, mintha öt évet üregedtél volna azóta, hogy utoljára megkérdezte. A munka a vártnál is rosszabb volt. Miss Pease azt akarta, hogy könyvtári könyvekből olvassak fel neki, azokból a hatalmas és vastag kötetekből, amiktől már a karom is leszakadt. Fájt a karom, fájt a hátam, fájt a fejem, fájt a torkom, az egész testem merő fájdalom volt, mire letelt az első óra nála. Egy szörnyen ostoba történetet olvastam fel neki valami hóbortos nőről, akit a sivatagban üldöz egy lökött pasi csíkos pizsamában. Legalábbis a könyv borítóján csíkos pizsamában volt. A nő meg ahelyett, hogy egyszerűen elküldte volna. Összevissza szenvelgett, és végül elájult a sivatagban. Nem viccelek. Miss Pease láthatóan odavolt ezért a szemétért. A székben hátradőlve nyalogatta a szája szélét. Ugyanakkor egész idő alatt bonbont eszegetett. - Természetetsen, neked is adnék, drágám, de tele szájjal nem lehet olvasni. Ugye megérted? Azt hittem tréfál, amikor átnyújtottam a béremet a felolvasás után. -Itt van kedvesem-nyújtott át egy tízpennyst. Csak bámultam értetlenül. Összekeverte volna az egyfontossal? Micsoda fukarság.
Megható regény egy boldogságát kereső csonka családról Londonban, a legtöbbet kölcsönzött brit író tollából.
Folytassa Lottie
Jacqueline Wilson
Animus Kiadó
[a]http://www.animus.hu[text]www.animus.hu[/a]
info@animus.hu
