Portfóliók

Kemény és lágy szemem,
tükör- és rántotta szemem,
csibe-csirke-tojás szemem,
szélkakas-szemem,
a bombázás lefejelte nagymama
tyúkjait, szomszédjait, malacait,
baromfiudvar-szemem,
alfa és omega szemem,
keltető s kisfazék szemem.

Vacogó pipiknek
görényes csöndbe
a baromfiudvar százszemű pírja lobog.
Végső kotkodálás –
legalább te
sírd el a jövőnek azt, hogy ma nem tojok
szeplős tojást!
Megbízhatóbb vagyok késnél, imánál,
a kukoricánál!

Nocsak – amott
a csillagokat megint kopasztják,
s mint a vágóasztal, csupa toll a menny!

Uborkát reggeliznek,
ahogy csordul az udvarra a napnyál
és leharapja szemükről az álmot.
Nagymama,
nagypapa
a sárga csésze száján
kocogtatja,
eltöri a szemgolyóm.

Nagypapa messzire elnéz –
Oroszországban is hasonló felhők
híztak,
kolompoltak,
tréfából egyiket-másikat
megnyúzták,
megették.
Kérdőn bámulom a tálból,
csíp a só,
öreg fejében
egy darab vér megáll.
Sehova mered,
lefordul a székről,
már vigyorog és kicsiket kukorékol,
mint a túlfejlett hüjegyerek.