Portfóliók

Egy kis afrikai törzs dühös istene hívta össze az istenek gyűlését. Ő a legkisebb hatalmú a panteonban. Békéhez szokott, hisz népe a kontinens egy eldugott részén él, ahol háborúskodás már évtizedek óta nem volt ez előtt és az utolsó gyilkosságot is már nagyon régen megbüntettette a törzs vezetőivel. A békét szerette és az sem érdekelte, hogy így a földi hatalma csak egy kis pontra szűkül. Ám az utóbbi években többször megtámadták a híveit fegyveresek. Attól nem félt, hogy megszűnik istennek lenni a Földön, hiszen a történelemben már többször közel voltak ahhoz, hogy a törzs elköltözzék. Végül azonban nem kellett soha elmenniük, de nem esett volna nehezére népét más földre vezetni. Ám az utóbbi időkben megsűrűsödtek a harcok az emberek között, és sokszor a közepén találták magukat a hívei. Elege lett. A többi emberrel valami komoly baj van, amin csak a saját isteneik segíthetnek. Szétküldte hát hírnökeit.

Jahve érkezett először, tudatában annak, hogy a Föld egyik leghatalmasabbja. Mikor mindegyikük megjött a kis afrikai isten neki kezdett.
- Tudom, hogy vannak köztünk háborús istenek, de ami a Földön folyik az már olyan istentelen, hogy tennünk kell valami. Már az én népem sincs biztonságban és ez nagy bajt sejtet. Békítsétek meg a híveket, mert különben nem lesz egy se.
Nem válaszolt senki. Emberi léptékben mérve évekig ült a csend köztük, mikor az egyik ázsiai isten fészkelődni kezdett.
- Én tudom, mit tegyünk.
Felé fordultak de ő nem siette el a folytatást. Élvezte, hogy most ráfigyelnek. Még sose volt a figyelem központjában. Az özönvizes ötletnél is háttérbe szorult annak idején, ráadásul csendes isten volt. Hívei is e szerint tisztelték a Csendes néven.
- Nem fog mindegyikőtöknek tetszeni, de ez az egyetlen megoldás. Sajnos hibáztunk, mikor megteremtettük őket, ám csináltunk egy kiutat. A… szerelmet.
- Na de, mi lesz az erőszakos istenekkel? Nekik miért lenne kielégítő ez a megoldás? – kérdezte egy óceániai istenség.
- Ne mondjátok nekem, hogy a szerelem nem okozott még háborút, gyilkosságot stb.

Hosszú ideig tartott még az istenek gyűlése, ami emberi szemmel talán évszázadoknak is tűnhet. Lassan beszéltek, hisz az ő sorsuk is volt a tét. Nem akarták elveszíteni ezt a világot, hisz más világokban több más istennel kellett konkurálni. Ráadásul a Földön nem ez volt az első próbálkozásuk, csak aztán tudtak javítani az úgy nevezett evolúcióval. Végül megállapodtak, hogy a szerelem lesz a megoldás. Szerződéssel pecsételték meg szavukat, majd visszatértek isteni hatalmuk központjába, palotájukba.
Ám mindeközben egy valamiről feledkeztek meg csupán és nem másról, mint az emberről. Háború háborút követett, ki istene nevében, ki a hatalomért, ki olajért és volt ki csak úgy minden ok nélkül. Végül az ember saját magát pusztította el. Két ember pár maradt pusztán. Az istenek újból válaszút elé érkeztek és ismét gyűlést kezdeményeztek, ám Jahve indulás előtt még egy csettintéssel megölte őket.
- Nem fogom előröl kezdeni ezekkel. Nem érnek annyit.