Portfóliók

Annak idején minden este táncoltunk a szomszéd magányos szeretkezéseinek égi zajára. Dühöngő sámánok voltunk, füleltük a viharok muzsikáját. Óóó, bekentük egymás testét temperával. Fogdostam üres lakásunkban lebzselő egyik unokahúgom apró, kemény mellecskéit. Aztán zaklatott lihegés szűrődött át. Konyharuhával törülgethette a kanapéra vagy a nagyképernyős tévé távirányítójára fröccsent matériát. Átkapcsol. A kazettát pedánsan a wc-tartály mögé, a szellőzőkémény innenső oldalán elhelyezett ügyes kis vízálló szekrénybe helyezi. Kisgyerek kora óta szerethet barkácsolni. Bár mostanában minden idejét elviszi a közhivatal: a népszámlálás és a zöldár panaszosaival folytatott fantáziátlan levelezés. Hetente egyszer, vasárnaponként, találkozunk. Egy barna camping-széken ül. Az egész telep sütkérezik. Sütkérezik, szuszog, ábrándozva nézi a kutyás teleplakókat, a csőszerű kiskutyákat.