Portfóliók
Mobilis in mobili
"Ó, professzor úr, a tenger ölén érdemes csak élni!" (Verne Gyula)
"A jeles férfi többek között óva intett a hajózástól. Igaza volt, és mégis tévedett..." (KAF)
Az Újnautilus kapitánya a Szárnyas Kalóz egy gyönyörűséges állat. Apokaliptiko-diabolikus karaktere alapján nemigen lehet semmilyen élettani szisztémába besorolni, gyaníhatóan transzcendens, kerubi eredetű képződmény. A posztmodern lejártával ilyen lények népesítik be a világot.
Az Újnautilus matrózai arra a következtetésre jutottak, hogy szükséges föleleveníteni, elterjeszteni, vagy újra kitalálni a Szárnyas Kalóz mítoszát, s remélik, tudják, hogy, noha a lény maga nemtelen, megtermékenyíti saját fantáziájukat, s hozzájárul a kortárs irodalom és egyéb fontos témakörök gazdagításához.
A Szárnyas Kalóz alakja egy ma már alig ismert mondakör vérgőzös világából emelkedik hydraként fel. Ez persze nem jelenti azt, hogy vissza akarna térni valamilyen elhasználódott közösségi beszédmódhoz, mégis arra törekszik, hogy saját szövegeit egyfajta rituális örömmámorban mutassa föl, miközben mindenféle hagyományhoz igyekszik ahogyan ez manapság néha szokás alapos, ugyanakkor radikális olvasatot kialakítani.
E szövegek többszöri felmutatásának gesztusában egy olyan többes számú ént formálna meg, mely az első modern költő, Aquitániai Vilmos perverz főúri eleganciáját és szubjektivizmusát Ady váteszi szerepfelfogásával, Balassi szerelmi költészetének végváriságát Petőfi és Dante politikai salto-mortáléjával, Gyöngyösi vérengző erotikus látomásait József Attila szublimált komplexusaival, vagy bármi mást bármi mással ötvözve jelenítené meg a modern ember, társadalom vagy az alkotó gorgói, vámpíri arculatát.
Ilyen irányú cselekvényeinek úgyszintén önző, de korántsem elítélhető indítékai vannak, mint például a kíváncsiság, hogy a Nagy Elbeszélés Hiányának Mítosza után, milyen világban és időben kell (ha kell) saját öndefinícióját elkövetnie, noha a világról és az időről nem rendelkezik egyelőre semmilyen pozitív elképzeléssel, mint amilyennel például Szent Ágoston rendelkezett.
Rendelkezik viszont azzal a sejtelemmel, hogy ő a hajdani Szárnyas Kerub ivadéka, s nem feltétlenül hisz abban, hogy a majomtól származik, vagy hogy évmilliókig ügyetlenkedett az evolúció göcsörtös lajtorjáján.
Fenntartja annak lehetőségét, hogy a világban vannak dolgok csak úgy véletlenül is, ám határozottan fölismeri azokat az erogén zónákat, ahol a deus ex machina nyomaira bukkanhat. Ám az Újnautiluson azok is írnak, akik ezt az egészet egyáltalán nem hiszik el.
A Szárnyas Kalóz tudni véli, hogy az irodalmi szövegek manapság nem sokat törődnek a világgal, az emberrel, a társadalommal, az istenséggel, s ezt a jelenséget irodalom-, társadalom- és politikatörténeti folytonosságában is maga elé tudja képzelni. Ő is hallott arról, hogy a költészet a költészetről szól, illetve hogy a költészet nem vízügyi hivatal, de a Nagy Szárnyas Kerub ivadéka ebben a kérdésben arra a megengedő álláspontra helyezkedik, hogy az irodalom a világról is szólhat, és igenis akár vízügyi hivatal is lehet, ha elég jól csinálják. Ez akkor is igaz, ha nem tudna szofisztikált választ adni arra a kérdésre, hogy mi a világ, vagy hogy tulajdonképpen mit is csinál a vízügyi hivatal.
Elfogadja, sőt szereti azokat, akik az irodalom és a világ között csak referenciális viszonyt tudnak elképzelni, egyszersmind igyekszik utat nyitni egy olyan társadalmi publicisztikai nyelv kialakulásának, amelyen a jelenlegi diskurzusokban meg nem jelenő témákat, problémákat is el lehet mondani.
Céljainak megvalósítása érdekében arra lenne szüksége, hogy elfogulatlan papnövendékek készítsenek vérinterjút bűnözőkkel, görlökkel, szinglikkel, de a Szárnyas Kalóz jelenleg még nem rendelkezik az ehhez szükséges infrastruktúrával.
A hajdani Nagy Szárnyas Kerub ivadéka, a Szárnyas Kalóz szárnyai alatt fiatal alkotók szárnypróbálgatásainak is teret akar biztosítani, de ehhez kipróbált szárnyú szárnyasok segítségére is szüksége van, akiknek írásait az ujnautilus@gmail.com címre várja.
A hajdani Szárnyas Kerub ivadéka, a Szárnyas Kalóz most jó olvasgatást kíván, meghajol.
Borbély András
"Egy jó lapot szeretnénk"
hi, Barbie
"A jeles férfi többek között óva intett a hajózástól. Igaza volt, és mégis tévedett..." (KAF)
Az Újnautilus kapitánya a Szárnyas Kalóz egy gyönyörűséges állat. Apokaliptiko-diabolikus karaktere alapján nemigen lehet semmilyen élettani szisztémába besorolni, gyaníhatóan transzcendens, kerubi eredetű képződmény. A posztmodern lejártával ilyen lények népesítik be a világot.
Az Újnautilus matrózai arra a következtetésre jutottak, hogy szükséges föleleveníteni, elterjeszteni, vagy újra kitalálni a Szárnyas Kalóz mítoszát, s remélik, tudják, hogy, noha a lény maga nemtelen, megtermékenyíti saját fantáziájukat, s hozzájárul a kortárs irodalom és egyéb fontos témakörök gazdagításához.
A Szárnyas Kalóz alakja egy ma már alig ismert mondakör vérgőzös világából emelkedik hydraként fel. Ez persze nem jelenti azt, hogy vissza akarna térni valamilyen elhasználódott közösségi beszédmódhoz, mégis arra törekszik, hogy saját szövegeit egyfajta rituális örömmámorban mutassa föl, miközben mindenféle hagyományhoz igyekszik ahogyan ez manapság néha szokás alapos, ugyanakkor radikális olvasatot kialakítani.
E szövegek többszöri felmutatásának gesztusában egy olyan többes számú ént formálna meg, mely az első modern költő, Aquitániai Vilmos perverz főúri eleganciáját és szubjektivizmusát Ady váteszi szerepfelfogásával, Balassi szerelmi költészetének végváriságát Petőfi és Dante politikai salto-mortáléjával, Gyöngyösi vérengző erotikus látomásait József Attila szublimált komplexusaival, vagy bármi mást bármi mással ötvözve jelenítené meg a modern ember, társadalom vagy az alkotó gorgói, vámpíri arculatát.
Ilyen irányú cselekvényeinek úgyszintén önző, de korántsem elítélhető indítékai vannak, mint például a kíváncsiság, hogy a Nagy Elbeszélés Hiányának Mítosza után, milyen világban és időben kell (ha kell) saját öndefinícióját elkövetnie, noha a világról és az időről nem rendelkezik egyelőre semmilyen pozitív elképzeléssel, mint amilyennel például Szent Ágoston rendelkezett.
Rendelkezik viszont azzal a sejtelemmel, hogy ő a hajdani Szárnyas Kerub ivadéka, s nem feltétlenül hisz abban, hogy a majomtól származik, vagy hogy évmilliókig ügyetlenkedett az evolúció göcsörtös lajtorjáján.
Fenntartja annak lehetőségét, hogy a világban vannak dolgok csak úgy véletlenül is, ám határozottan fölismeri azokat az erogén zónákat, ahol a deus ex machina nyomaira bukkanhat. Ám az Újnautiluson azok is írnak, akik ezt az egészet egyáltalán nem hiszik el.
A Szárnyas Kalóz tudni véli, hogy az irodalmi szövegek manapság nem sokat törődnek a világgal, az emberrel, a társadalommal, az istenséggel, s ezt a jelenséget irodalom-, társadalom- és politikatörténeti folytonosságában is maga elé tudja képzelni. Ő is hallott arról, hogy a költészet a költészetről szól, illetve hogy a költészet nem vízügyi hivatal, de a Nagy Szárnyas Kerub ivadéka ebben a kérdésben arra a megengedő álláspontra helyezkedik, hogy az irodalom a világról is szólhat, és igenis akár vízügyi hivatal is lehet, ha elég jól csinálják. Ez akkor is igaz, ha nem tudna szofisztikált választ adni arra a kérdésre, hogy mi a világ, vagy hogy tulajdonképpen mit is csinál a vízügyi hivatal.
Elfogadja, sőt szereti azokat, akik az irodalom és a világ között csak referenciális viszonyt tudnak elképzelni, egyszersmind igyekszik utat nyitni egy olyan társadalmi publicisztikai nyelv kialakulásának, amelyen a jelenlegi diskurzusokban meg nem jelenő témákat, problémákat is el lehet mondani.
Céljainak megvalósítása érdekében arra lenne szüksége, hogy elfogulatlan papnövendékek készítsenek vérinterjút bűnözőkkel, görlökkel, szinglikkel, de a Szárnyas Kalóz jelenleg még nem rendelkezik az ehhez szükséges infrastruktúrával.
A hajdani Nagy Szárnyas Kerub ivadéka, a Szárnyas Kalóz szárnyai alatt fiatal alkotók szárnypróbálgatásainak is teret akar biztosítani, de ehhez kipróbált szárnyú szárnyasok segítségére is szüksége van, akiknek írásait az ujnautilus@gmail.com címre várja.
A hajdani Szárnyas Kerub ivadéka, a Szárnyas Kalóz most jó olvasgatást kíván, meghajol.
Borbély András
"Egy jó lapot szeretnénk"
hi, Barbie
