Portfóliók

Erotika, szex, szenvedély, szerelem, egzotikus tájak! Aki ezekben a témákban kíván elmerülni kezébe véve ezt a nemrégiben megjelent kötetet, nem fog csalódni. Az Éjszakai állatkert című gyűjtemény helyenként fülledten, máshol fájdalmasan érzéki mondatokkal korbácsolja fel az olvasó szunnyadó, vagy éppen éber libidóját. A cím pontos jelentésére is az egyik szép, különös hangulatú, és egy őrült szenvedélyről mesélő elbeszélésben találunk rá: „Míg egy nappal működő állatkertben azt tekinthetjük meg, ahogy jobbra-balra, tikkadtan heverésznek a lakók, és láthatóan egyetlen porcikájuk sem kíván megmozdulni, ha csak nem éppen etetés van, addig az éjszakai állatkertben lenyűgöző mozgalmassággal zajlik az élet, mindenki jön-megy, érintkezik, eszik, szerelmeskedik, fürdik, szomszédol – egyszóval él.” (Bán Zsófia: Éjszakai állatkert).

Viszont ami az alcímből sem derül ki pontosan: „csak” nők, magyar nők, szám szerint harminchárman írnak ebben a vaskos kötetben testiségről, férfiakról, nőkről. Vannak köztük, akiket eddig jobbára csak tankönyvekből, híres férfiak életrajzaiból ismertünk, mint Harmos Ilona (Kosztolányi Dezső felesége), Csinszka (Ady Endre fiatal asszonya) vagy Korzáti Erzsébet (Szabó Lőrinc szerelme). Harmos Ilona vitriolos mondatokkal jellemzi kora írófeleségeit, Csinszka csodálatos stílusban mesél Adyhoz fűződő kapcsolatáról, Korzáti leveleiben pedig ott az a folyamatos remegés, ami a nős férfihoz húzza, és amitől hiába próbál menekülni.

Az írások nagy része azonban testben és/vagy lélekben fiatal írónőktől, irodalomtörténészektől, festőktől, életművészektől ered, akiknek novellái ugyan mind az erotika szimfóniáját zengik, de mind más és más hangerővel, hangszereléssel és hangnemben. Ha a kedves olvasó egy kis se veled-se nélküled szituációs gyakorlatra vágyik, olvassa el a Kis hülyém, hagyd a fenébe című írást Karafiáth Orsolyától: „Akkor azt magyarázd meg, fújtam ki az orrom, hogy miért szeretek veled annyira szerelmeskedni. Hogy miért kívánlak most is annyira őrülten. Ha szerinted undorodom. Majd egy pszichológus válaszol neked. De hisz te is kívánsz, ne tagadd le. Na jó, akkor vetkőzz. Ő csak alul vetkőzött le. Lefeküdt az ágyra. Azt viszont nem hagyta, hogy megcsókoljam.”

Ha a bölcsész-távszerelem kontra szomszéd albérletben lakó ledöntős-szaxofonos háromszögének kimenetelére kíváncsi a kedves olvasó, mélyedjen el Tóth Krisztina „vonalas”-ciklusának Törésvonal című szövegében. Ha a kamaszkori vágyak tobzódó, őrjöngő, szinte bárkire kiterjeszthető gombolyagába kívánunk belegabalyodni, olvassuk Forgács Zsuzsa elbeszélését (Sterogenolos gyönyör), vagy Kupcsik Liditől a Rózsaszín papucsos lábfejemet: „A taxiban klasszikus smárolás, zsebből kieső apróságok, sofőr-szempár a visszapillantóra tapadva, halk lihegés, de csak hogy mindenki hallja. (…) Ez a magas, erős fiú, aki olyan gyönyörű, mint egy filmsztár (egy barátnőmmel esztétikai élménynek neveztük évek óta) úgy pakolgatott engem az ágyában, s magán, mint költözéskor a dobozokat fel a kocsira, le róla...”

Gyengébb idegzetű olvasóknak, akik a női lélek bársonyos titkaira kíváncsiak, ellenjavallt mind a közel hétszáz oldal, mert a szövegek kíméletlenül hatolnak azokba a régiókba, legyenek azok testiek vagy lelkiek, melyekkel szembesülni veszélyes, de ugyanakkor felszabadítóan élvezetes feladat. („Visszatérve a férfiakra: Apa! Haldokló apám mellett térdelek, kezét kezembe fogva, könnyeimmel itatom kiszáradó szemét, tekintete az enyémmel többé soha nem találkozik, vagy ha igen, az már tényleg a végtelenben lesz, érzem, ahogy reszkető testemet tenyerébe veszi először, fiatalon, huszonhat évesen, én meg egyhetes vagyok, és megtalálom újra az elveszett paradicsomot, szorít, hogy érezzem a világ erejét, és benne az övét, ami megvéd mindentől – mindörökké. (Bárdos Deák Ágnes: 1 férfi)

Az álszentség, korunk világuralomra törő gonosz szelleme, minden formájában távol maradt a könyvtől: a szövegek válogatásakor a szerkesztők erre jól láthatóan gondosan ügyeltek (Bódis Kriszta, Forgács Zsuzsa Bruria és Gordon Agáta); a borító hangulatának finom erotikája sem árul zsákbamacskát, de elkerüli a vadfeminista vizuális brutalitást is. Ha azonban valaki a párkapcsolatok széles skálán mozgó sokféleségét akarja megtapasztalni, erős impulzusokat akar beszerezni ismeretlen nőkről, vagy tudni szeretné, miért nem kapós minden pasi, az kezdje az elején, és nem fogja tudni abbahagyni az olvasást. A random olvasó Bánki Éva égetően fájdalmas, klasszikus (móriczi) elbeszélését semmiképp ne hagyja ki (Horror vacui); se Polcz Alaine írását (Asszony a fronton), akinek elbeszélője az anyósa megmentésért adja oda magát egy orosz tisztnek, és még ez a legártalmatlanabb dolog, ami történik vele; de ha rapnovellára éhezik az olvasó, hát azt is megkaphatja: „Ha kúrnál, az a norma, legyél gyurmaforma, nem trauma, ha kábé egy húgycsatorna vagy. Jó, egyéb részek: hüvely, mellek, petefészek, úgyis matarészegen heverészek, és nem leszek kimért, mehet a Dicsértessék. A kritikára azt kapnád, hogy te vagy a frigid, ne borítsd ki a bilit, inkább gyújtsd meg a cigit.” (Fiáth Titanilla: Mínuszban az ingerküszöböm)

Fanyalgás, előítéletek, műbalhé helyett jöjjön tehát az olvasás vagy jöjjön a folytatás: Délelőtt a kanapén (Antológia a férfiak szexualitásáról).