A kikacagiak
Ti vézna kikacagiak,
kik kikacagjátok
az embert,
süljön madár-
képetekre karcos harag,
véssétek csontotokba
győztesek dalát,
mert ez a ház, ez a csontváz,
élni fog, élni fog.
hét évig tekergőztem
lent a pokolban,
tűz volt a fekhelyem,
tűz volt a vacsorám,
elengedtem én a vészes terhet,
nem volt se asszonyom,
se unokám, se jellem.
Köszönni jár be hozzám a halál is,
azt mondja, holnap vége lesz!”
elvinni nem akar,
elvinni nem akar,
hol a lélek többé nem fázik –
hét évig tekergőztem
lenn a pokolban,
tűz volt a fekhelyem,
tűz volt a vacsorám,
de tűz volt fekhelyem,
s tűz volt a vacsorám!