Portfóliók

Csámcsogó tigris-gyémántfogak közt
leterítem lelkem bársonytakaróját,
technikailag bármi megtörténhet,
ez állat lehelete iszonyú bűzt keringet,
nyálában fürdök, savanyú, félig rágott
húsdarabkák vesznek körül,
de néha bekapok egyet-egyet,
méltóságom nem csorbul, a tigris örül.

Hopp!

Kiköpött mása vagyok önmagamnak,
tüzelő szuka, fetrengő, vicsorgó kan,
létem helyesbítésre szoruló fadoboz,
kulcslyukamba rágót nyomott az idő
gyermeke a végeláthatatlan sietés,
sehol sem tartok, holnap érkezem,
kések. Villák, kanalak, hernyók,
hitem töretlen, tettem, mellyel e
fadobozt eme szekrény tetejére tettem,
ehetetlen grimaszos emléke a ténynek,
hogy nullával nem lehet osztani:

Kopp!