Portfóliók

Nem kérdés,

hogy sok

vagy kevés,

mikor nem elég.

Versenyt futok 

az idővel,

hogy találkozhassak 

a nővel,

veled, csakis veled,

kit a sors

utamba vetett.

Nem elég

szemedben látni

a fényt,

nem elég a csók,

az ölelés...

Hol vannak

a megismerési próbák,

az alvatlan éjszakák,

hol vannak

a hajnali álmok,

hol vannak

a suttogó sugallatok?

Az alagút

végét látod, 

addig kellene

kibírni,

addig kellene

megírni,

egyszer végre megírni,

hogy ezt az egészet

már csak veled

lehet bírni.

Versenyben a nővel,

versenyben az idővel,

hogy ideát még

lássuk meg a fényt,

éljük meg

a reményt,

hogy kéz a kézben

egybeforrva,

a jövőnkbe együtt

összemosódva.

Voltak az álmok,

voltak,

vannak az álmok,

vannak

és álmok

mindig maradnak,

hogy egyszer csak

átléphesd a falat,

mit emeltél magadnak.

Majd annyi

idő után

pihenünk a Golgotán,

lelkünkben mosollyal

az Úr után

a keresztfán.