Portfóliók
Hegyi ösvényen folytatásos (3)
Hegyi ösvényen 1
Zsolt, a negyvenes éveiben járó jóvágású családapa, aki most is, mint mindig , rendesen indult munkába.
Hideg téli este, korán sötétedett. Beszállt az autójába, és elindult a megszokott úton. Sehol egy lélek az utakon, a hó szikrázott, időnként szemben elhaladt egy - egy autó, majd ismét csak a saját fényszóróját látta az elsuhanó havas fenyvesek között.
A kanyargós út erősen csúszott, ügyelnie kellett hogy nehogy kifaroljon a kocsija és a meredek hegyi úton a szakadékban kössön ki.
Lassan haladt, mert tudta, hogy erdei vadakra is számíthat. Ez már a negyedik éjszakai műszakja volt, és bár egész nap pihent, mégis fáradtnak érezte magát.
Sokszor álmodozott arról. hogy milyen is lenne, ha mondjuk egy csinos lánnyal találkozna itt, és megkérné hogy vegye fel a kocsijába.
Elmosolyodott amint végig suhant a gondolat a fejében. Gyönyörű felesége volt, és szép gyermekei. Boldogan éltek, de ő mégis valamit hiányolt a kapcsolatukban.
Valahogy kialudt a szenvedély a tűz, a bizsergés, és ezt nagyon hiányolta.
Ezért néha eljátszott a gondolattal. mi lenne ha...!
Ekkor hirtelen felbukkant egy autó a semmiből, és elvakította a reflektor fénye a szemét. Nagyot káromkodott, és gyorsan a fékre lépett, bosszankodva szállt ki a kocsijából.
A következő pillanatban az elsuhanó autó, nagy erővel sodródott ki a kanyarban, neki csapódva egy hatalmas fenyőnek.
Zsolt egy pillanatra megdermedt,és csak bámulta a piros kocsit, de hamar észbe kapott, és odarohant , hogy megnézze mi történt, és tud e segíteni valamiben. Gyorsan a telefon után nyúlt, és tárcsázta a mentőket, de sajnos nem volt térerő. Ráadásul elkezdett havazni, és erősen fújt a szél.
A vezető ülésen egy fiatal eszméletlen lányt talált. Gyorsan megnézte hogy van e pulzusa, és hogy lélegzik e, ahogy a tanfolyamon tanulták. Hosszú barna haja a fedetlen vállán pihent, kissé hiányos öltözékben ült a volán mögött, illetve, most inkább csak feküdt élettelenül.
Gyengéden paskolta a lány arcát, és közelebb hajolt hozzá.
Orrát megcsapta a kellemes parfüm édeskés illata. Megnézte a sérülést a homlokán, de szerencsére csak felületi sérülés volt.
Mindegy, gondolta, úgy is be kell vinni a biztonság kedvéért a kórházba.
Közben a lány magához tért, és kábultan nyitotta ki a szemét.
Mintha csak álomból ébredt volna, kimeresztette szép nagy barna szemeit ,és azt kérdezte.
- Mi történt? Hol vagyok?
Zsolt megpróbálta elmondani mi is történt, de a lány ismét az öntudatlanság állapotába merült.
Zsolt kiszabadította a lányt az ülésből, és át ültette a saját kocsijába. elővette a plédet, és betakargatta a lányt. és lassan elindult a legközelebbi kórház felé. Közben szüntelenül próbált tárcsázni, de a telefon süket volt.
Sebaj, az első hogy orvoshoz jussanak a többi majd később.
2015/12/12
------------------------------------------------------------
Hegyi ösvényen 2
Óvatosan vezetett, bár legszívesebben a gázra lépett volna, és repült volna sebesen, hogy minél hamarabb biztonságban tudhassa a lányt. Időnként oldalra pillantott, ellenőrizte hogy még életben van e.
Még ez a nyomorult hó is! Pont most kellett ennek is elkezdeni esni. Alig látta az utat, minden hófehér volt. A fűtést felkapcsolta, nehogy megfázzon a lány. Közben a gondolatai viharos gyorsasággal követték egymást.
Miért nincs megfelelően felöltözve? Miért hajtott olyan sebesen? Ki lehet, és mit keresett a hegyekben. Biztos valaki elől menekült, mert miért is ugrana be valaki mínusz 7 fokban, majdnem pucéran egy kocsiba, és hajtana eszeveszett gyorsasággal a csúszós hegyi ösvényen. Mindenre bizonyára van magyarázat, csak ehhez a lánynak életben kellene maradnia. Ezekkel a gondolatokkal a fejében haladt lassan a hegyi ösvényen a legközelebbi település felé, ahol majd orvosi segítséget kapnak.
Izgult hogy időben odaérjen, és biztonságban tudja
Közben a lány ismét magához tért, Megnyalta kiszáradt duzzadt ajkát, és rekedtes hangon megszólalt. Hova megyünk? Zsolt oldalra fordította a fejét és végig mérte a lányt. Az arcbőre enyhén barna volt, de látszott, hogy fakó, és a szájszéle is vértelen volt. Kér egy korty vizet? . Igen kérek de mintha minden ereje elhagyta volna, csak ült, és meredten bámult a semmibe. Zsolt félre állt, hogy megitassa a lányt. Elárulja a nevét?
Melinda. - mondta a lány.
Mit keresett ilyen öltözékben télvíz idején az úton? És hova rohant ekkora sebességgel?
Közben betakargatta ismét, bekapcsolta a biztonsági övet, és beült a volán mögé.
A lány egy ideig csak hallgatott, és nézte a sűrű pelyhekben hulló havat.
Zsolt nem erőltette, gondolta ha picit jobban érzi magát, majd úgy is elmondja.
Így haladtak szépen lassan, hallgatásba burkolódzva. A lány időnként behunyt szemmel ült csendben. Válláról lecsúszott a pléd, de nem törődött vele. Zsoltnak olyan érzése volt hogy a lány nemtörődömsége, szinte kacérkodásnak tűnt számára. Mély dekoltázsa látni engedte dús keblének idomait. Zsolt szeme időnként megpihent a bizsergető látványt nyújtó halmazok hullámzásán. Figyelte ahogy a lány lélegzik, és fel le jár a mellkasa. Nyakában egy vékony arany láncocska volt, egy szolid szívecske medállal, amely a keblek közt csillogott, követve mozgásával a légvételt. Ha nem ebben a helyzetben lennénk, most bizonyára nem türtőztetném magam, futott ás a gondolat a fejében. De gyorsan elhessegette ezeket a gondolatokat, és az útra koncentrált. Időnként azért csak visszatért a tekintete a csodásan hullámzó csábos keblekre.
Elvégre férfi volt.
Egyszer csak megszólalt a lány. Vendégségben voltam egy házibulin, ami rosszul sült el, és szinte elrohant onnan. Összeveszett a barátjával, és megütötte. Lehet ha nem rohan így el, rosszabb vége is lett volna. Mezítláb, egy vékonyka váll-nélküli felsőben, és miniszoknyában rohant a kocsihoz, beült és elhajtott. Félt hogy utána mennek és vissza viszik, ezért a legnagyobb sebességgel ment, nem törődve, hogy esetleg balesetet fog szenvedni.
Ami be is következett.
Azt csak a véletlennek köszönheti, hogy nem ott fagyott meg a kocsiban, vagy hogy nem követték,és vissza vitték volna.
Zsolt csak hallgatta a lány el - elakadó szavait, amint a könnyeivel küszködve mesélte. a történteket. Most már nyugodjon meg kedves! Biztonságban van. Majd nemsokára beértek a legközelebbi falucskába, és Zsolt megkereste az ügyeletes orvost.
Röviden elmondta a történteket, és bekísérte a lányt a rendelőbe.
Sajnos most mennem kell, mert munkába indultam, és így is késni fogok. Tudhatom hogy hova viszik a hölgyet? - kérdezte az orvostól.
Igen persze. Hiszen a rendőrség miatt is kell tudnunk hogy hol érjük utol. Zsolt megadta az elérhetőségét, odament a lányhoz, elköszönt tőle, és jobbulást kívánt neki. A lány hálásan tekintett rá, és köszönetet mondott a segítségért.
Miközben elköszönt mélyen a szemébe nézett, és megmagyarázhatatlan érzés kerítette hatalmába. Szerette volna megölelni megsimogatni, magához szorítani, de nem tehette. Így csak megsimogatta a vállát, bátorítóan. és tétova léptekkel távozott.
Egy órás késéssel érkezett a munkahelyére, de elmesélte késésének okát, és nem lett belőle probléma. Közben a felsége folyamatosan kereste, mivel amikor nem érkezett meg időben , aggódni kezdett. Mindig hazatelefonált, mikor megérkezett, hogy megnyugtassa a feleségét. Most meg főleg, hogy ilyen útviszonyok közt kellett vezetnie. Lassan minden visszatért a megszokott kerékvágásba, és ment minden a maga útján ahogy szokott.
Zsolt egész éjjel a lányra gondolt, hogy vajon mi lett vele, hogy van, és ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy újra lássa, beszélhessen vele, és ha a lány is úgy érezne iránta mint ő. Akkor esetleg találkozhatnának is titokban. Rég nem érezte magát ilyen furcsán. Ráérő idejében ki-kinézett az ablakon, és nézte a sűrű hóesést.... Alig várta hogy reggel vége legyen a műszaknak, és elindult hazafelé de nem bírt megszabadulni attól a vágytól, mely mágnesként vonzotta a lány felé.
Félreállt, tárcsázta a feleségét, hogy később megy haza, ne aggódjon. Mikor letette a telefont, tárcsázta a kórházat, és megérdeklődte, hol találja a lányt.
Amikor mindent megtudott, elindult, és a kórház felé vette az útját.
folyt köv.
2015/12/13
------------------------------------------------------
Mi a fenét akarok én ettől a lánytól? Mit fog szólni, amikor meglátja. Mit fog neki mondani? Hogy fog reagálni a lány a közeledésére? Ilyen, és ehhez hasonló dolgok tolakodtak a tudatába, fejét a kormányra hajtotta,érezte hogy kiveri a verejték, a szíve szinte zakatol a mellkasában. A józan esze azt mondta, hogy menj haza, otthon vár a feleséged, a családod. Neked ott van a helyed köztük, aggódnak érted. Ugyanakkor a gondolatai nem hagyták nyugton, attól tartott, ha most nem közelít a lány felé, akkor esetleg végleg elveszti, és soha többé nem lesz alkalma találkozni vele, és soha sem fogja megtudni, hogy mi lett volna, ha...
Amíg így vívódott magában, észre sem vette, hogy múlnak a percek, és arra riadt fel, hogy egy rendőr kocogtatja a kocsi ablakát.
Minden rendben uram? - Igen, köszönöm jól vagyok felelte Zsolt, közben tekerte lefele az ablakot. Arcát megcsapta a friss csípős levegő, és arcára hullt a hó.
Kezdett visszatérni bele az élet. Mát nem gondolkodott ment előre,határozottan a cél felé. A belső hangok elcsitultak, és már csak egy cél vezette. Minél hamarabb ott lenni, beszélni vele, látni őt.
A többi majd úgy is kialakul.
Közben odaért a kórház bejáratához. Leparkolt,és elindult a kórterem felé. Amikor belépett az ajtón, megdöbbenve vette észre, hogy a szoba üres!
Hirtelen elsötétedett előtte minden, és meg kellett kapaszkodnia. A legrosszabbra gondolt.,és szívébe valami nagyon furcsa érzés nyilallt. – Nem élte túl! ; erősen kapaszkodott, és a szemébe könny szökött.
Valaki megfogta a karját, és leültette. Kér egy pohár vizet? –kérdezte egy nagyon távolról jövő hang.
Zúgott a feje, szédült, és alig bírt megszólalni.
Igen mondta rekedtes hangon, ajka kiszáradt, és a keze remegett. Megérkezett a pohár víz, és egy mosolygós nővérke nézett bele a szemeibe. Vizes ruhával megtörölgette az arát, ablakot nyitott, és közben folyamatosan Zsoltra figyelt.
Na most már kezd az élet visszatérni magába.
–mosolygott.
Kit keres? Mert valakit keresett ebben a szobában, gondolom ezért letti ilyen állapotban mert nem találta itt.
Igen ! Egy hölgyet tegnap behoztak ide, balesete volt, és őt kerestem. De úgy látom valami nagy baj lehet vele, mert üres az ágya. – mondta lehorgasztott fejjel.
Csak a keresztnevét tudom. Legalább is amikor észhez tért, azt mondta, Melindának hívják.
A nővérke csak állt, mert hiányosak voltak az információi, így nem mert megszólalni. Ugyanis két beteg is volt a szobában, mindkettőnek autóbalesete volt. Az egyik hölgyet elvitték vizsgálatra, a másik sajnos nem élte túl az éjszakát. Így jobbnak látta, ha az orvoshoz irányítja Zsoltot. Ön rokona a hölgynek?
Nem. Csak pont ott voltam maikor a baleset történt, és én vittem be a legközelebbi falucskába, és adtam át az ügyeletesnek.
Sajnos én csak most kezdtem a szolgálatot, és több balesetes is volt az éjszaka folyamán. Legjobb lesz, ha megvárja az orvost, és beszél vele. Rendben megvárom. Addig ha jobban érzi magát, akkor a folyosón foglaljon helyet, megkeresem az ügyeletest.
Hosszú kínos percek következtek, lassan vánszorgott az idő, szinte megállt.. Zsolt megpróbálta kifürkészni a nővérke vegyes érzelmekről árulkodó arcát, de csak egy gondolat erősödött benne. – Szegény lányka nem élte túl.
Még csak 10 perc telt el, de Zsolt számára hosszú óráknak tűnt, mikor megjelent egy fehérköpenyes fiatal orvos, és kezét nyújtva bemutatkozott. Nyerges Tamás vagyok, én voltam éjjel ügyeletben.
Jöjjön velem. – intett hogy kövesse.
Zsolt felállt és követte. Mikor becsukódott az ajtó, hellyel kínálta és megkérdezte, hogy melyik hölgy után érdeklődik, mert az éjjel több baleset is történt.
Este dolgozni indultam, és a kanyargós hegyi ösvényen, balesetet szenvedett egy fiatal lány, eléggé hiányos öltözékben volt. És én vittem be a legközelebbi településre , mert nem volt térerő, és a mentők elérhetetlenek voltak. Melindának hívják, a harmincas éveiben lehet, hosszú barna haja van. Ennyit tudok róla. – fejezte be halkan Zsolt, közben fel sem nézett. Attól tartott hogy ha közben az orvos arca elárulja azt amitől félt, egyből elájul.
Felemelte tekintetét, és az orvos rezzenéstelen arcát nézte.
Nos szólalt meg az orvos. Ön ezek szerint szemtanú volt a balesetnél.; - közben a kórlapok közt keresgélt. Megtalálta a kérdéses dossziét, és bele lapozott.
Igen! – bólogatott szorgalmasan Zsolt. Csak tudni szerettem volna, hogy a hölgy jól van e.
Az orvos becsukta a dossziét, és azt mondta. Ugye tudja, hogy csak a családnak adhatok felvilágosítást?
Csak annyit mondjon,kérem hogy jól van e? - könyörgött szinte, és a szemei megteltek könnyekkel.
Nyugodjon meg kérem a hölgy a körülményekhez képest jól van.
Zsolt fellélegzett, és egy nagyot sóhajtott.
Hála Istennek; - mondta, és látszott rajta, hogy megkönnyebbült a jó hír hallatán.
Beszélni is tud vele, ha van ideje, és megvárja amíg visszahozzák a vizsgálatról.
Nekem még dolgom van, ezért kint várakozzon kérem, amíg visszahozzák a kisasszonyt.
Igen! Megvárom! És nagyon szépen köszönöm! Nyújtotta kezét az orvosnak megkönnyebbülve.
folyt. köv.
2015/12/19
--------------------------------------------------------
Zsolt, a negyvenes éveiben járó jóvágású családapa, aki most is, mint mindig , rendesen indult munkába.
Hideg téli este, korán sötétedett. Beszállt az autójába, és elindult a megszokott úton. Sehol egy lélek az utakon, a hó szikrázott, időnként szemben elhaladt egy - egy autó, majd ismét csak a saját fényszóróját látta az elsuhanó havas fenyvesek között.
A kanyargós út erősen csúszott, ügyelnie kellett hogy nehogy kifaroljon a kocsija és a meredek hegyi úton a szakadékban kössön ki.
Lassan haladt, mert tudta, hogy erdei vadakra is számíthat. Ez már a negyedik éjszakai műszakja volt, és bár egész nap pihent, mégis fáradtnak érezte magát.
Sokszor álmodozott arról. hogy milyen is lenne, ha mondjuk egy csinos lánnyal találkozna itt, és megkérné hogy vegye fel a kocsijába.
Elmosolyodott amint végig suhant a gondolat a fejében. Gyönyörű felesége volt, és szép gyermekei. Boldogan éltek, de ő mégis valamit hiányolt a kapcsolatukban.
Valahogy kialudt a szenvedély a tűz, a bizsergés, és ezt nagyon hiányolta.
Ezért néha eljátszott a gondolattal. mi lenne ha...!
Ekkor hirtelen felbukkant egy autó a semmiből, és elvakította a reflektor fénye a szemét. Nagyot káromkodott, és gyorsan a fékre lépett, bosszankodva szállt ki a kocsijából.
A következő pillanatban az elsuhanó autó, nagy erővel sodródott ki a kanyarban, neki csapódva egy hatalmas fenyőnek.
Zsolt egy pillanatra megdermedt,és csak bámulta a piros kocsit, de hamar észbe kapott, és odarohant , hogy megnézze mi történt, és tud e segíteni valamiben. Gyorsan a telefon után nyúlt, és tárcsázta a mentőket, de sajnos nem volt térerő. Ráadásul elkezdett havazni, és erősen fújt a szél.
A vezető ülésen egy fiatal eszméletlen lányt talált. Gyorsan megnézte hogy van e pulzusa, és hogy lélegzik e, ahogy a tanfolyamon tanulták. Hosszú barna haja a fedetlen vállán pihent, kissé hiányos öltözékben ült a volán mögött, illetve, most inkább csak feküdt élettelenül.
Gyengéden paskolta a lány arcát, és közelebb hajolt hozzá.
Orrát megcsapta a kellemes parfüm édeskés illata. Megnézte a sérülést a homlokán, de szerencsére csak felületi sérülés volt.
Mindegy, gondolta, úgy is be kell vinni a biztonság kedvéért a kórházba.
Közben a lány magához tért, és kábultan nyitotta ki a szemét.
Mintha csak álomból ébredt volna, kimeresztette szép nagy barna szemeit ,és azt kérdezte.
- Mi történt? Hol vagyok?
Zsolt megpróbálta elmondani mi is történt, de a lány ismét az öntudatlanság állapotába merült.
Zsolt kiszabadította a lányt az ülésből, és át ültette a saját kocsijába. elővette a plédet, és betakargatta a lányt. és lassan elindult a legközelebbi kórház felé. Közben szüntelenül próbált tárcsázni, de a telefon süket volt.
Sebaj, az első hogy orvoshoz jussanak a többi majd később.
2015/12/12
------------------------------------------------------------
Hegyi ösvényen 2
Óvatosan vezetett, bár legszívesebben a gázra lépett volna, és repült volna sebesen, hogy minél hamarabb biztonságban tudhassa a lányt. Időnként oldalra pillantott, ellenőrizte hogy még életben van e.
Még ez a nyomorult hó is! Pont most kellett ennek is elkezdeni esni. Alig látta az utat, minden hófehér volt. A fűtést felkapcsolta, nehogy megfázzon a lány. Közben a gondolatai viharos gyorsasággal követték egymást.
Miért nincs megfelelően felöltözve? Miért hajtott olyan sebesen? Ki lehet, és mit keresett a hegyekben. Biztos valaki elől menekült, mert miért is ugrana be valaki mínusz 7 fokban, majdnem pucéran egy kocsiba, és hajtana eszeveszett gyorsasággal a csúszós hegyi ösvényen. Mindenre bizonyára van magyarázat, csak ehhez a lánynak életben kellene maradnia. Ezekkel a gondolatokkal a fejében haladt lassan a hegyi ösvényen a legközelebbi település felé, ahol majd orvosi segítséget kapnak.
Izgult hogy időben odaérjen, és biztonságban tudja
Közben a lány ismét magához tért, Megnyalta kiszáradt duzzadt ajkát, és rekedtes hangon megszólalt. Hova megyünk? Zsolt oldalra fordította a fejét és végig mérte a lányt. Az arcbőre enyhén barna volt, de látszott, hogy fakó, és a szájszéle is vértelen volt. Kér egy korty vizet? . Igen kérek de mintha minden ereje elhagyta volna, csak ült, és meredten bámult a semmibe. Zsolt félre állt, hogy megitassa a lányt. Elárulja a nevét?
Melinda. - mondta a lány.
Mit keresett ilyen öltözékben télvíz idején az úton? És hova rohant ekkora sebességgel?
Közben betakargatta ismét, bekapcsolta a biztonsági övet, és beült a volán mögé.
A lány egy ideig csak hallgatott, és nézte a sűrű pelyhekben hulló havat.
Zsolt nem erőltette, gondolta ha picit jobban érzi magát, majd úgy is elmondja.
Így haladtak szépen lassan, hallgatásba burkolódzva. A lány időnként behunyt szemmel ült csendben. Válláról lecsúszott a pléd, de nem törődött vele. Zsoltnak olyan érzése volt hogy a lány nemtörődömsége, szinte kacérkodásnak tűnt számára. Mély dekoltázsa látni engedte dús keblének idomait. Zsolt szeme időnként megpihent a bizsergető látványt nyújtó halmazok hullámzásán. Figyelte ahogy a lány lélegzik, és fel le jár a mellkasa. Nyakában egy vékony arany láncocska volt, egy szolid szívecske medállal, amely a keblek közt csillogott, követve mozgásával a légvételt. Ha nem ebben a helyzetben lennénk, most bizonyára nem türtőztetném magam, futott ás a gondolat a fejében. De gyorsan elhessegette ezeket a gondolatokat, és az útra koncentrált. Időnként azért csak visszatért a tekintete a csodásan hullámzó csábos keblekre.
Elvégre férfi volt.
Egyszer csak megszólalt a lány. Vendégségben voltam egy házibulin, ami rosszul sült el, és szinte elrohant onnan. Összeveszett a barátjával, és megütötte. Lehet ha nem rohan így el, rosszabb vége is lett volna. Mezítláb, egy vékonyka váll-nélküli felsőben, és miniszoknyában rohant a kocsihoz, beült és elhajtott. Félt hogy utána mennek és vissza viszik, ezért a legnagyobb sebességgel ment, nem törődve, hogy esetleg balesetet fog szenvedni.
Ami be is következett.
Azt csak a véletlennek köszönheti, hogy nem ott fagyott meg a kocsiban, vagy hogy nem követték,és vissza vitték volna.
Zsolt csak hallgatta a lány el - elakadó szavait, amint a könnyeivel küszködve mesélte. a történteket. Most már nyugodjon meg kedves! Biztonságban van. Majd nemsokára beértek a legközelebbi falucskába, és Zsolt megkereste az ügyeletes orvost.
Röviden elmondta a történteket, és bekísérte a lányt a rendelőbe.
Sajnos most mennem kell, mert munkába indultam, és így is késni fogok. Tudhatom hogy hova viszik a hölgyet? - kérdezte az orvostól.
Igen persze. Hiszen a rendőrség miatt is kell tudnunk hogy hol érjük utol. Zsolt megadta az elérhetőségét, odament a lányhoz, elköszönt tőle, és jobbulást kívánt neki. A lány hálásan tekintett rá, és köszönetet mondott a segítségért.
Miközben elköszönt mélyen a szemébe nézett, és megmagyarázhatatlan érzés kerítette hatalmába. Szerette volna megölelni megsimogatni, magához szorítani, de nem tehette. Így csak megsimogatta a vállát, bátorítóan. és tétova léptekkel távozott.
Egy órás késéssel érkezett a munkahelyére, de elmesélte késésének okát, és nem lett belőle probléma. Közben a felsége folyamatosan kereste, mivel amikor nem érkezett meg időben , aggódni kezdett. Mindig hazatelefonált, mikor megérkezett, hogy megnyugtassa a feleségét. Most meg főleg, hogy ilyen útviszonyok közt kellett vezetnie. Lassan minden visszatért a megszokott kerékvágásba, és ment minden a maga útján ahogy szokott.
Zsolt egész éjjel a lányra gondolt, hogy vajon mi lett vele, hogy van, és ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy újra lássa, beszélhessen vele, és ha a lány is úgy érezne iránta mint ő. Akkor esetleg találkozhatnának is titokban. Rég nem érezte magát ilyen furcsán. Ráérő idejében ki-kinézett az ablakon, és nézte a sűrű hóesést.... Alig várta hogy reggel vége legyen a műszaknak, és elindult hazafelé de nem bírt megszabadulni attól a vágytól, mely mágnesként vonzotta a lány felé.
Félreállt, tárcsázta a feleségét, hogy később megy haza, ne aggódjon. Mikor letette a telefont, tárcsázta a kórházat, és megérdeklődte, hol találja a lányt.
Amikor mindent megtudott, elindult, és a kórház felé vette az útját.
folyt köv.
2015/12/13
------------------------------------------------------
-3 –
Még mindig szakadt a hó, és az utakat szinte járhatatlanná tette. Óvatosan vezetett, közben a hegyi utakat is megpróbálták járhatóvá tenni a megye hókotrói. Repülni szeretett volna, de nem tehette. Gondolatai folyton az elmúlt órák eseményein jártak, a csodás látványon, amiben része volt. Bár csak ne ilyen helyzetben találkoztak volna! – sóhajtott, és érezte, hogy valami furcsát érez gyomor tájékán. A fékre lépett, és megállt.Mi a fenét akarok én ettől a lánytól? Mit fog szólni, amikor meglátja. Mit fog neki mondani? Hogy fog reagálni a lány a közeledésére? Ilyen, és ehhez hasonló dolgok tolakodtak a tudatába, fejét a kormányra hajtotta,érezte hogy kiveri a verejték, a szíve szinte zakatol a mellkasában. A józan esze azt mondta, hogy menj haza, otthon vár a feleséged, a családod. Neked ott van a helyed köztük, aggódnak érted. Ugyanakkor a gondolatai nem hagyták nyugton, attól tartott, ha most nem közelít a lány felé, akkor esetleg végleg elveszti, és soha többé nem lesz alkalma találkozni vele, és soha sem fogja megtudni, hogy mi lett volna, ha...
Amíg így vívódott magában, észre sem vette, hogy múlnak a percek, és arra riadt fel, hogy egy rendőr kocogtatja a kocsi ablakát.
Minden rendben uram? - Igen, köszönöm jól vagyok felelte Zsolt, közben tekerte lefele az ablakot. Arcát megcsapta a friss csípős levegő, és arcára hullt a hó.
Kezdett visszatérni bele az élet. Mát nem gondolkodott ment előre,határozottan a cél felé. A belső hangok elcsitultak, és már csak egy cél vezette. Minél hamarabb ott lenni, beszélni vele, látni őt.
A többi majd úgy is kialakul.
Közben odaért a kórház bejáratához. Leparkolt,és elindult a kórterem felé. Amikor belépett az ajtón, megdöbbenve vette észre, hogy a szoba üres!
Hirtelen elsötétedett előtte minden, és meg kellett kapaszkodnia. A legrosszabbra gondolt.,és szívébe valami nagyon furcsa érzés nyilallt. – Nem élte túl! ; erősen kapaszkodott, és a szemébe könny szökött.
Valaki megfogta a karját, és leültette. Kér egy pohár vizet? –kérdezte egy nagyon távolról jövő hang.
Zúgott a feje, szédült, és alig bírt megszólalni.
Igen mondta rekedtes hangon, ajka kiszáradt, és a keze remegett. Megérkezett a pohár víz, és egy mosolygós nővérke nézett bele a szemeibe. Vizes ruhával megtörölgette az arát, ablakot nyitott, és közben folyamatosan Zsoltra figyelt.
Na most már kezd az élet visszatérni magába.
–mosolygott.
Kit keres? Mert valakit keresett ebben a szobában, gondolom ezért letti ilyen állapotban mert nem találta itt.
Igen ! Egy hölgyet tegnap behoztak ide, balesete volt, és őt kerestem. De úgy látom valami nagy baj lehet vele, mert üres az ágya. – mondta lehorgasztott fejjel.
Csak a keresztnevét tudom. Legalább is amikor észhez tért, azt mondta, Melindának hívják.
A nővérke csak állt, mert hiányosak voltak az információi, így nem mert megszólalni. Ugyanis két beteg is volt a szobában, mindkettőnek autóbalesete volt. Az egyik hölgyet elvitték vizsgálatra, a másik sajnos nem élte túl az éjszakát. Így jobbnak látta, ha az orvoshoz irányítja Zsoltot. Ön rokona a hölgynek?
Nem. Csak pont ott voltam maikor a baleset történt, és én vittem be a legközelebbi falucskába, és adtam át az ügyeletesnek.
Sajnos én csak most kezdtem a szolgálatot, és több balesetes is volt az éjszaka folyamán. Legjobb lesz, ha megvárja az orvost, és beszél vele. Rendben megvárom. Addig ha jobban érzi magát, akkor a folyosón foglaljon helyet, megkeresem az ügyeletest.
Hosszú kínos percek következtek, lassan vánszorgott az idő, szinte megállt.. Zsolt megpróbálta kifürkészni a nővérke vegyes érzelmekről árulkodó arcát, de csak egy gondolat erősödött benne. – Szegény lányka nem élte túl.
Még csak 10 perc telt el, de Zsolt számára hosszú óráknak tűnt, mikor megjelent egy fehérköpenyes fiatal orvos, és kezét nyújtva bemutatkozott. Nyerges Tamás vagyok, én voltam éjjel ügyeletben.
Jöjjön velem. – intett hogy kövesse.
Zsolt felállt és követte. Mikor becsukódott az ajtó, hellyel kínálta és megkérdezte, hogy melyik hölgy után érdeklődik, mert az éjjel több baleset is történt.
Este dolgozni indultam, és a kanyargós hegyi ösvényen, balesetet szenvedett egy fiatal lány, eléggé hiányos öltözékben volt. És én vittem be a legközelebbi településre , mert nem volt térerő, és a mentők elérhetetlenek voltak. Melindának hívják, a harmincas éveiben lehet, hosszú barna haja van. Ennyit tudok róla. – fejezte be halkan Zsolt, közben fel sem nézett. Attól tartott hogy ha közben az orvos arca elárulja azt amitől félt, egyből elájul.
Felemelte tekintetét, és az orvos rezzenéstelen arcát nézte.
Nos szólalt meg az orvos. Ön ezek szerint szemtanú volt a balesetnél.; - közben a kórlapok közt keresgélt. Megtalálta a kérdéses dossziét, és bele lapozott.
Igen! – bólogatott szorgalmasan Zsolt. Csak tudni szerettem volna, hogy a hölgy jól van e.
Az orvos becsukta a dossziét, és azt mondta. Ugye tudja, hogy csak a családnak adhatok felvilágosítást?
Csak annyit mondjon,kérem hogy jól van e? - könyörgött szinte, és a szemei megteltek könnyekkel.
Nyugodjon meg kérem a hölgy a körülményekhez képest jól van.
Zsolt fellélegzett, és egy nagyot sóhajtott.
Hála Istennek; - mondta, és látszott rajta, hogy megkönnyebbült a jó hír hallatán.
Beszélni is tud vele, ha van ideje, és megvárja amíg visszahozzák a vizsgálatról.
Nekem még dolgom van, ezért kint várakozzon kérem, amíg visszahozzák a kisasszonyt.
Igen! Megvárom! És nagyon szépen köszönöm! Nyújtotta kezét az orvosnak megkönnyebbülve.
folyt. köv.
2015/12/19
--------------------------------------------------------
