Portfóliók

Reggel, kíváncsi Nap, az ablak benéz rajtam,
én nem így, nem itt, és nem is ezt akartam
részeg felem a tovaúszó éjjel után kapkod
a gravitáció közben két lépésben ad mattot

Csak pár, biztosnak tűnő dologban bízhatom
néhány az ágy mellett van, a többi az asztalon
ülve, csúszva, imbolyogva, feléjük igyekszem
hátamon a plafon, egy megvan, nem eresztem

Függöny fel, nevetés, életlen isteni pallos,
s én a kiürült üveget ordítva vágom falhoz
jók hozzám, újra dobnak, talán újabb esély
gyilkos elszántsággal siklok egy másikért

Vad kacagásban törnek ki a falon lógó képek,
megpróbálom kikerülni a rám támadó széket
s kell, legyen valami rejtett üzenete annak
ahogy teljes lendülettel esem az asztalnak

Megvakult tornádó közepén épített kártyavár,
az öreg, égi óra ma démonok füttyszavára jár
majd' tükörtojás méretűre nyílik ki a szemem
mikor a padlón terpeszkedő foltot észreveszem

A megvilágosodás kétszer kopogtat, s elkullog,
lassan, testrészenként az álom-mocsárba hullok
a hátamon fekszem, s fölülről nézek magamra
„ talán jobb lenne, ha ez ma ágyban maradna”