Portfóliók
Ismeretlen tetem
Ha kellett egy névtelen halott, lámpással sem lehetett nála jobbat találni a szakmában. Megbízható alkoholista volt az öreg, egyéb szerepre teljesen alkalmatlan, halottként azonban remekelt. Hibátlan játékával egy igazságügyi orvosszakértőt is megtévesztett volna.
A jelenet előtt bedobott egy-két felest, de attól kezdve, hogy a kamera forogni kezdett, nem lélegzett, nem nyelt, nem pislogott. Ha arra volt szükség, mereven bámult a levegőbe, hasra fordulva lebegett a vízfelszínen, vagy oldalra billent fejjel, nyitott szájjal terült el a villamosperonon, mint akinek már semmi dolga a világon.
Kampó, aki gúnynevét is speciális szerepköréről kapta, igazi őstehetség volt, s míg korábban aktív színészként a kutya sem jegyezte, pályája töretlenül ívelt amióta rátalált a számára tökéletes szerepkörre.
Az ihletett alakításokból azonban épphogy futotta az italra, hiszen a filmekben az ismeretlen tetemek csupán az érzelmeket fokozzák, akár a só az ízeket. Kampó mégis sajátos hírnévre tett szert. Nem akadt olyan rendező, aki ne rá gondolt volna elsőként, ha egy látványosabb tetemre volt szüksége. Így természetesnek vettük, hogy az amerikai forgatócsoportnak is őt ajánlották a jégbefagyott holttest szerepére.
Egy ideje nem hallottunk az öregről, és hiába hiába próbálkoztunk többször is, nem válaszolt a hívásokra. Kampó egyedül élt a vodkásüvegei között egy lepattant körúti lakásban, mert a piálását senki sem volt képes elviselni. Két nővére közül végül az idősebbiket értük utol, hogy kérdezősködjünk a hollétéről.
- Csak két nappal szóltak volna korábban, még élt szegény Feri. Végül nem bírta a szíve - siránkozott az öregasszony. Furcsa, de évek óta először hallottam Kampó valódi nevét.
- Hát, ennek ennyi – jegyeztem meg, miután a többieknek is előadtam a híreket. Ám a felvételvezetőnek nagyszerű ötlete támadt. Mi lenne, ha Kampó kapna egy utolsó, filmtörténeti jelentőségű szerepet. Halottként játszana halottat. A fél világ erről fog beszélni. A rendezőt nem ejtették a feje lágyára, azonnal felfogta az ötlet reklámértékét.
Kampó nővérei eleinte tiltakoztak, végül persze beadták a derekukat. Így olyan gázsiért, amilyet azelőtt sohasem kapott, az öreg mégegyszer, önmagát alakítva feküdt a dermedt árokparton. A egyik bakancsa belelógott a vízbe. Egy szakadt kabátot adtak rá, melynek zsebéből borosüveg nyaka kandikált ki. A rendező szerint ez dukált Kampónak. Még egy prémsapkát is húzatott a homlokába. Az operatőr hosszan időzött a beesett, vértelen férfiarcon, mint aki nem tud elszakadni a látványtól.
Hallottuk, hogy a jelenetet bevágják az előzetesbe. Nem tudom, ki hogy van vele, de szerintem az öreg kevésbé hatásvadászra vette volna.
A jelenet előtt bedobott egy-két felest, de attól kezdve, hogy a kamera forogni kezdett, nem lélegzett, nem nyelt, nem pislogott. Ha arra volt szükség, mereven bámult a levegőbe, hasra fordulva lebegett a vízfelszínen, vagy oldalra billent fejjel, nyitott szájjal terült el a villamosperonon, mint akinek már semmi dolga a világon.
Kampó, aki gúnynevét is speciális szerepköréről kapta, igazi őstehetség volt, s míg korábban aktív színészként a kutya sem jegyezte, pályája töretlenül ívelt amióta rátalált a számára tökéletes szerepkörre.
Az ihletett alakításokból azonban épphogy futotta az italra, hiszen a filmekben az ismeretlen tetemek csupán az érzelmeket fokozzák, akár a só az ízeket. Kampó mégis sajátos hírnévre tett szert. Nem akadt olyan rendező, aki ne rá gondolt volna elsőként, ha egy látványosabb tetemre volt szüksége. Így természetesnek vettük, hogy az amerikai forgatócsoportnak is őt ajánlották a jégbefagyott holttest szerepére.
Egy ideje nem hallottunk az öregről, és hiába hiába próbálkoztunk többször is, nem válaszolt a hívásokra. Kampó egyedül élt a vodkásüvegei között egy lepattant körúti lakásban, mert a piálását senki sem volt képes elviselni. Két nővére közül végül az idősebbiket értük utol, hogy kérdezősködjünk a hollétéről.
- Csak két nappal szóltak volna korábban, még élt szegény Feri. Végül nem bírta a szíve - siránkozott az öregasszony. Furcsa, de évek óta először hallottam Kampó valódi nevét.
- Hát, ennek ennyi – jegyeztem meg, miután a többieknek is előadtam a híreket. Ám a felvételvezetőnek nagyszerű ötlete támadt. Mi lenne, ha Kampó kapna egy utolsó, filmtörténeti jelentőségű szerepet. Halottként játszana halottat. A fél világ erről fog beszélni. A rendezőt nem ejtették a feje lágyára, azonnal felfogta az ötlet reklámértékét.
Kampó nővérei eleinte tiltakoztak, végül persze beadták a derekukat. Így olyan gázsiért, amilyet azelőtt sohasem kapott, az öreg mégegyszer, önmagát alakítva feküdt a dermedt árokparton. A egyik bakancsa belelógott a vízbe. Egy szakadt kabátot adtak rá, melynek zsebéből borosüveg nyaka kandikált ki. A rendező szerint ez dukált Kampónak. Még egy prémsapkát is húzatott a homlokába. Az operatőr hosszan időzött a beesett, vértelen férfiarcon, mint aki nem tud elszakadni a látványtól.
Hallottuk, hogy a jelenetet bevágják az előzetesbe. Nem tudom, ki hogy van vele, de szerintem az öreg kevésbé hatásvadászra vette volna.
