Portfóliók
szabadasszociáció2
Lámpaoltás után szép setét, lábtekergés felsőfokú békák szárnyra kapnak lábtalan. Szagos léptek zsombolyognak a vérmes sziklaharmat lelenc tépett tornyán. Lovak patádzanak fennkölt lápmocsárvidékén a papírzacskó vidéken. Kampószerűen szabad kiborgok sompolyognának a szakadatlan tornagyöngyökkel. Napsütés levén a holdtalpalásnak furcsa zendülésén,
Lépést tartok az Istenek saját hallgatag anyavidékén. Félelmetlen kemencéből szálló lágy legyek fejetlen reptével ébredek a hajnal rózsáján csurranó cseppzajára. Egy húrnak izgalmas csapkodó vidám keringésére támaszkodom a kerek tér erdőszéli közepén, mert egy nem szánt szándékú jéghegy vakon zúg tollas akaratot a tehén családfáján. Pattan már a kéjmámor havas szókulcsán effektív lápmocskában. Kismajmok ordibálnak kisrádióba, kiskézzel a nagyvilágba.
-FIGYELDD A SÁRGA VESZEDELEM REJTÉLYEIT!!!
Ettől bika lennék négykezű szörnyeteg, egyedül egy sziklaszirten.
Faragnék egy méhodút éles bicskámmal, míg saját arcommá nem formálnám. Mások is ezt teszik, csak nem olyan furmányosak, mert a jókedvet hajhásszák. De a Nagymágnes csak középre hajt minket, mi meg esztelen csak sodródunk, vagy ellen állunk neki. Én lépéselőnyben vagyok, ívben térdelek mellé. Nem haragudnak rám az égi angyal revíziók.
Nagymamám mesél nekem az ágyam mellett, és én az univerzumba támolygok, mély jó érzésekkel, sötétebb már nem is lehetne, édes sötétség.
Számkivetett boldogságomat japán kis lányok felhőtlen éneklésének kedves csengése nyugtatja. Visszajöttem.
Lépést tartok az Istenek saját hallgatag anyavidékén. Félelmetlen kemencéből szálló lágy legyek fejetlen reptével ébredek a hajnal rózsáján csurranó cseppzajára. Egy húrnak izgalmas csapkodó vidám keringésére támaszkodom a kerek tér erdőszéli közepén, mert egy nem szánt szándékú jéghegy vakon zúg tollas akaratot a tehén családfáján. Pattan már a kéjmámor havas szókulcsán effektív lápmocskában. Kismajmok ordibálnak kisrádióba, kiskézzel a nagyvilágba.
-FIGYELDD A SÁRGA VESZEDELEM REJTÉLYEIT!!!
Ettől bika lennék négykezű szörnyeteg, egyedül egy sziklaszirten.
Faragnék egy méhodút éles bicskámmal, míg saját arcommá nem formálnám. Mások is ezt teszik, csak nem olyan furmányosak, mert a jókedvet hajhásszák. De a Nagymágnes csak középre hajt minket, mi meg esztelen csak sodródunk, vagy ellen állunk neki. Én lépéselőnyben vagyok, ívben térdelek mellé. Nem haragudnak rám az égi angyal revíziók.
Nagymamám mesél nekem az ágyam mellett, és én az univerzumba támolygok, mély jó érzésekkel, sötétebb már nem is lehetne, édes sötétség.
Számkivetett boldogságomat japán kis lányok felhőtlen éneklésének kedves csengése nyugtatja. Visszajöttem.
