Portfóliók
vadászat
VADÁSZAT
Egy őserdő közepén keltem fel, egy rejtélyes pillanat után, amikor is valami megmagyarázhatatlan fény lépett a szobámba, és megérintettem azt. Ezután zuhanás, és egyszer csak…
A finom növényzeten fekszem. Visszatértem oda, ahonnan a jövő eldőlni látszik. Felkelek, körbe nézek, és egyszerűen gyönyörű. süt a nap, de a sugarai csak nehezen jutnak be a sűrűn sziporkázó ágak között. Fantasztikusan érzem magam.
Madárhangok. Minden féle papagájé, majmok ordítása. Pszt. Vízcsobogást hallok.
Szomjas vagyok, elindulok a finoman csörgedező hang irányába. Egy kedves kis patak hangja volt. Szarvasként hajolok a víz fölé négykézláb ereszkedve, és iszom a vízből, aminek íze, mintha energiával töltene fel. Valami addig nem érzett új energiával, mintha amfetamin hatása érződne tőle a testemen. Egyszerűen fantasztikus.
Hirtelen feltűnik egy nagy villanás közepette egy alacsony öreg bennszülött néger, vékony volt és gyenge, de az arcán valami rejtélyes elszántság ül, és egy furcsa ezerszínű husáng van nála, ami legalább kétszer akkora volt, mint ő maga.
Csak nézzük egymást. Egy jó darabig, csak az erdő zajai harsognak a fülünkben,
Mikor egyszer csak kiált egyet:
-Kantaleié imaná haslavin!
És egy nagyot suhint a botjával. Mintha villám csapna belém. Megváltozik a látásom,
Sokkal élesebben látok, mint ember valaha. Az állatok hangját közelebbről kezdem hallani, mintha a több kilométerre lévő őz nagyjából egy méterre szuszogna mellettem.
-Mi történik?
-Ne félj! Most kezdődik az életed. Meg fogod látni a gonoszt. Tudod majd, mit tegyél.
Mikor ezt kimondta, el is tűnt. Én a földre rogyok. Hihetetlen érzés vesz hatalmába.
Az egész testem feszül, minden izmom dagadni kezd.
-Mi lesz most? Mi fog történni?
Azt látom, mintha minden világítana körülöttem, és a testem olyan energiákkal telítődött volna, melyeket a természet minden életétől kaptam. A gondolkodásom többé nem volt ugyanaz. Olyan gyorsan futottak át az információk a fejemben, mintha minden idea csupán
egy elektromos nyaláb lenne, ami végig fut a testem minden porcikáján.
Futni kezdtem az erdő légsűrűjébe. Gyorsabban futottam, mint egy jaguár.
Csak úgy rohantak el mellettem a fák, és indák. Eközben letéptem magamról a ruháim.
Megszűnt bennem minden gátlás, szemérem. Nem voltak számomra többé fontosak azok a kreált, mesterséges dolgok, mint divat, etikett, vagy nyelv. Én lettem maga az ösztön, az erő, a dinamika. Őszinte vagyok, és nem állíthat meg semmi. Én vagyok az élet alapjában vett értelme, és csak futok. Futok, mert nincsenek határok.
Nem kérdezi tőlem senki, miért? Nem is válaszolnék.
-Mostantól én vagyok az élet!!!
Kiáltottam. A sebesség mámora leírhatatlan volt. Uraltam önmagam. Minden mozdulatom
Minden egyes cselekedetemet én uralom. Egy pillanat műve volt, és földbe gyökerezett a lábam, de nem magamtól. Egy erő volt, ami megállított. Valami lefékezett, és nem bírtam tovább menni.
Arccal a földre esem.
Feltekintek, és meglátom azt, akiről a sámán beszélt. Egy olyan csuhát viselt, mint amilyet a szerzetes papok szoktak, és a kezét felém tartotta nyitott tenyérrel.
A kapucni sötétjéből két rubinszerű fény világít. Nem szól semmit. Vár. Érzem, hogy azt akarja, hogy reagáljak.
-Ki vagy te?
Nem válaszolt, csak zúgó hangon nevetni kezdett, ez a nevetés olyan volt, mint egy gyárban roskadozó targonca búgó motorjának a hangja. Rideg krómszínű ujjaival lassan levette magáról a csuhát. Minden mozdulatát az a géphang követte. Egy teljesen fémes testű
Alak áll előttem. Huzalok, és fém alkatrészek alkotják ott. Mind emellett a teste áramvonalas, precíz, mérnöki pontossággal előállított élettelen, mégis mozgékony, és izgalmasan formatervezett tárgy volt ez. Futni kezdett. Nagyon gyors volt. Minden kiszámított lépésében ott volt az átalakítási kényszer, minek hatására a növények krómborítást kaptak a lábnyomában. Utána eredek sebességünk eléri a hangsebességet. Néma csöndet érzek magunk után. Órákon át csak futunk, ugyanakkora sebességgel. Egy szakadékhoz érünk. Ő Ugrik, és az idő hirtelen lelassul. Én megállok a szakadék szélén, és megfogok egy követ. Utána ugrok, és ugrás közben egy hatalmas, és lendületes mozdulattal utána hajítom a méretes sziklámat.
Mintha több óra telne el, mire a kő eléri a nyakát. Már majdnem átért a szakadék túloldalára, mikor kisebb szikra pattan ki belőle, és egy ernyedt mozdulattal lezuhan.
Én még repülök, de látom, hogy a túloldalt én sem fogom elérni. Egy irdatlan csattanást érzek, ahogy a szélfalnak köveibe ütközök. Zuhanok. alattam pedig a tákolmány. Úgy érünk földet, hogy én ráesek. Ez rámnéz, a már alig éppen villódzó piros lámpáival.
Én is ránézek. Az erőm elhagyott, úgy száll ki belőlem minden élet, mintha csak párolognék.
Gyenge kezemet az arcához emelem, megsimogatom hideg, fényes fejét, és rájövök, hogy én nyertem. Én is meghalok ugyan, de belőlem föld lesz, és örökké a része leszek a világegyetemnek .Ez meg a rozsdamentes testével az idők végezetéig egy külön álló egységként fog csillogni a szakadék mélyén. Amikor ezt végig gondoltam, csak annyit mondtam neki utolsó mondatomként:
-SAJNÁLLAK TÉGED, MERT TE ENGEM NEM TUDSZ, ÉS SOHA NEM IS TUDTÁL SAJNÁLNI SENKIT.
Vége
/PRE SPIKE/
Egy őserdő közepén keltem fel, egy rejtélyes pillanat után, amikor is valami megmagyarázhatatlan fény lépett a szobámba, és megérintettem azt. Ezután zuhanás, és egyszer csak…
A finom növényzeten fekszem. Visszatértem oda, ahonnan a jövő eldőlni látszik. Felkelek, körbe nézek, és egyszerűen gyönyörű. süt a nap, de a sugarai csak nehezen jutnak be a sűrűn sziporkázó ágak között. Fantasztikusan érzem magam.
Madárhangok. Minden féle papagájé, majmok ordítása. Pszt. Vízcsobogást hallok.
Szomjas vagyok, elindulok a finoman csörgedező hang irányába. Egy kedves kis patak hangja volt. Szarvasként hajolok a víz fölé négykézláb ereszkedve, és iszom a vízből, aminek íze, mintha energiával töltene fel. Valami addig nem érzett új energiával, mintha amfetamin hatása érződne tőle a testemen. Egyszerűen fantasztikus.
Hirtelen feltűnik egy nagy villanás közepette egy alacsony öreg bennszülött néger, vékony volt és gyenge, de az arcán valami rejtélyes elszántság ül, és egy furcsa ezerszínű husáng van nála, ami legalább kétszer akkora volt, mint ő maga.
Csak nézzük egymást. Egy jó darabig, csak az erdő zajai harsognak a fülünkben,
Mikor egyszer csak kiált egyet:
-Kantaleié imaná haslavin!
És egy nagyot suhint a botjával. Mintha villám csapna belém. Megváltozik a látásom,
Sokkal élesebben látok, mint ember valaha. Az állatok hangját közelebbről kezdem hallani, mintha a több kilométerre lévő őz nagyjából egy méterre szuszogna mellettem.
-Mi történik?
-Ne félj! Most kezdődik az életed. Meg fogod látni a gonoszt. Tudod majd, mit tegyél.
Mikor ezt kimondta, el is tűnt. Én a földre rogyok. Hihetetlen érzés vesz hatalmába.
Az egész testem feszül, minden izmom dagadni kezd.
-Mi lesz most? Mi fog történni?
Azt látom, mintha minden világítana körülöttem, és a testem olyan energiákkal telítődött volna, melyeket a természet minden életétől kaptam. A gondolkodásom többé nem volt ugyanaz. Olyan gyorsan futottak át az információk a fejemben, mintha minden idea csupán
egy elektromos nyaláb lenne, ami végig fut a testem minden porcikáján.
Futni kezdtem az erdő légsűrűjébe. Gyorsabban futottam, mint egy jaguár.
Csak úgy rohantak el mellettem a fák, és indák. Eközben letéptem magamról a ruháim.
Megszűnt bennem minden gátlás, szemérem. Nem voltak számomra többé fontosak azok a kreált, mesterséges dolgok, mint divat, etikett, vagy nyelv. Én lettem maga az ösztön, az erő, a dinamika. Őszinte vagyok, és nem állíthat meg semmi. Én vagyok az élet alapjában vett értelme, és csak futok. Futok, mert nincsenek határok.
Nem kérdezi tőlem senki, miért? Nem is válaszolnék.
-Mostantól én vagyok az élet!!!
Kiáltottam. A sebesség mámora leírhatatlan volt. Uraltam önmagam. Minden mozdulatom
Minden egyes cselekedetemet én uralom. Egy pillanat műve volt, és földbe gyökerezett a lábam, de nem magamtól. Egy erő volt, ami megállított. Valami lefékezett, és nem bírtam tovább menni.
Arccal a földre esem.
Feltekintek, és meglátom azt, akiről a sámán beszélt. Egy olyan csuhát viselt, mint amilyet a szerzetes papok szoktak, és a kezét felém tartotta nyitott tenyérrel.
A kapucni sötétjéből két rubinszerű fény világít. Nem szól semmit. Vár. Érzem, hogy azt akarja, hogy reagáljak.
-Ki vagy te?
Nem válaszolt, csak zúgó hangon nevetni kezdett, ez a nevetés olyan volt, mint egy gyárban roskadozó targonca búgó motorjának a hangja. Rideg krómszínű ujjaival lassan levette magáról a csuhát. Minden mozdulatát az a géphang követte. Egy teljesen fémes testű
Alak áll előttem. Huzalok, és fém alkatrészek alkotják ott. Mind emellett a teste áramvonalas, precíz, mérnöki pontossággal előállított élettelen, mégis mozgékony, és izgalmasan formatervezett tárgy volt ez. Futni kezdett. Nagyon gyors volt. Minden kiszámított lépésében ott volt az átalakítási kényszer, minek hatására a növények krómborítást kaptak a lábnyomában. Utána eredek sebességünk eléri a hangsebességet. Néma csöndet érzek magunk után. Órákon át csak futunk, ugyanakkora sebességgel. Egy szakadékhoz érünk. Ő Ugrik, és az idő hirtelen lelassul. Én megállok a szakadék szélén, és megfogok egy követ. Utána ugrok, és ugrás közben egy hatalmas, és lendületes mozdulattal utána hajítom a méretes sziklámat.
Mintha több óra telne el, mire a kő eléri a nyakát. Már majdnem átért a szakadék túloldalára, mikor kisebb szikra pattan ki belőle, és egy ernyedt mozdulattal lezuhan.
Én még repülök, de látom, hogy a túloldalt én sem fogom elérni. Egy irdatlan csattanást érzek, ahogy a szélfalnak köveibe ütközök. Zuhanok. alattam pedig a tákolmány. Úgy érünk földet, hogy én ráesek. Ez rámnéz, a már alig éppen villódzó piros lámpáival.
Én is ránézek. Az erőm elhagyott, úgy száll ki belőlem minden élet, mintha csak párolognék.
Gyenge kezemet az arcához emelem, megsimogatom hideg, fényes fejét, és rájövök, hogy én nyertem. Én is meghalok ugyan, de belőlem föld lesz, és örökké a része leszek a világegyetemnek .Ez meg a rozsdamentes testével az idők végezetéig egy külön álló egységként fog csillogni a szakadék mélyén. Amikor ezt végig gondoltam, csak annyit mondtam neki utolsó mondatomként:
-SAJNÁLLAK TÉGED, MERT TE ENGEM NEM TUDSZ, ÉS SOHA NEM IS TUDTÁL SAJNÁLNI SENKIT.
Vége
/PRE SPIKE/
