Portfóliók

Barbarának

1. Prológus

Nehéz volt a levegő a mellékutcai kiskocsmában, amihez hozzájárult a dohányzó vendégek által kilehelt sűrű, fojtó füst is. Mivel két nap múlva már törvény fogja tiltani a dohányzást- többek között a vendéglátóipari helyiségekben, így ebben a kocsmában is. Tehát igyekeztek minden hátralévő percet kihasználni arra, hogy passzív dohányossá züllesszenek minden más "vendéget", és minden kifújásnál fura tűzkígyókat varázsoljanak égő cigarettájuk végével.

Amúgy a legtöbb vendég - már ha lehet egy raklapra való idült alkoholistát így szólítani - azért jött ide, hogy a jó előre beharangozott Real Madrid- FC Barcelona találkozó apropóján a sárga földig leigyák magukat. Ez többeknek a félidő előtt sikerült is. A meccs a Barcelona látványos győzelmébe torkollott, szép hagyomány volt az ilyen győzelmek megtorlása a szurkolóikon- az ellenfél szurkolóinak részéről.

Bár nemes gesztus lett volna, szerencsére (?) most ilyenre nem került sor, de, csak azért mert a legtöbben segítség nélkül lábra se bírtak állni. Kivételt képeztek azok a vendégek, akiket hidegen hagyott a mérkőzés, és csak a tivornya kedvéért látogattak ide. Közéjük tartozott a pultnál terpeszkedő két vastag fazon, illetve az egyik sarokban üldögélő bőrkabátos alak. A pultnál ülők gyakorlottaknak tűntek, hiszen a csapos félpercenként rakta eléjük az újabb töményet. A rangadó után sokan hazatámolyogtak, akik egyedül jöttek azok pedig haza csúsztak- másztak. A kedves vendégek pedig zavartalanul döntötték magába a piát. Olyan éjfél környékén érkezhettek csak új vendégek a krimóba: három fiatal lány. Egy vörös és két szőke cicababa, mindhárman szokásos péntek esti szerelésben- körömcipő, cicanadrág, mélyen kivágott, tarka, flitteres top, plusz egy rakás ékszer- feszítettek. Szinte ordított róluk, hogy a buli utáni "levezetés"kedvéért látogattak el ide a közeli diszkóból. Már kicsit becsíphettek, mert nehezen álltak a lábukon, és kipirultak- ráadásul szaglott a ruhájuk az alkoholtól. Nyilvánvalóan egyikük sem múlt el még 18. A pultnál ülő duó bal oldali tagja hátrafordult, és odaszólt a szőkének, aki legelőször jött be:

- S- szia szszszépsségemm! M- m- m- mmi j- j- járatban?- kérdezte akadozva.

- Mulatunk- válaszolt az dallamos, éneklő hangon- Nem akarsz velünk jönni?- kérdezte olyan bájos és ártatlan arccal, aminek egy férfi se tudott volna ellenállni. Kiskorúsága ellenére gyakorlottnak tűnt ebben a szakmában.

- Ppppersze!- bökte ki a férfi nehéz nyelvvel egy kis gondolkodás után, majd megragadta mindhármukat, és a mosdó irányába húzta őket, egy nem épp romantikus randevúra. Éppen ebben a pillanatban egy negyedik lány is belépett a helyiségbe, ezzel együtt egy furcsa köd telepedett mindenki agyára, amely nem az alkoholtól származott. Elnehezült mozdulatok, tág pupillák, fókuszálatlan, üres szemek, még- az addig csodával határos módon- valamelyest józanoknál is. A jövevény is fiatal volt, mint a partityúkok, nem látszott többnek 15- 16 évesnél, de egész más volt az összhatàsa. Szemrevaló, formás testtel, meleg szemekkel, szabályos, csinos arccal. Hosszú haját lófarokba kötve hordta, leszámítva egy tincset, amely arcának bal oldalát szegélyezte. Sokkal visszafogottabb volt az öltözéke is: rózsaszín felső, farmer és  mintás kék Converse tornacipő. Furcsa módon a sötét sarokban üldögélőhöz sietett, gyorsan szót váltott vele, és elindult a mosdók irányába. Betolta az ajtót, és elkerekedett a szeme a döbbenettől. Az arcát, tömény, fullasztó vérpára csapta meg. A pultnál ülő fazon és az egyik szőke kiscsaj feküdtek a vérrel mocskolt padlón. Mindkettőjük nyakát elvágták, a szívüket kitépték. A lány legyőzte a hányingerét, és falfehér arccal kiiramodott a mészárszékké vedlett kis helyiségből. Kifelé menet odaszólt a csaposnak:

- Hívja a rendőröket, mert két hulla van a vécében!- mondta feleslegesen, mert a “címzett“ kábán bámult a semmibe.

Azzal kilépett az ajtón, az utcára. Még érzi a jelenlétüket, nem lehetnek messze. Amúgy se tudtak volna kijutni. Nem volt se erejük se lehetőségük hozzá...nem juthattak messzire. Nem...NEM!

Futás közben megakadt a szeme egy hosszú vörös loboncon...na most megvagy! Már fáradsz kisanyám...nem kellett volna annyit inni! Azzal még jobban rákapcsolt. Már csak néhány lépés...az utolsó métereket szúró oldalára tapadt kézzel tette meg. Simán meglesz, elkapom! Akkor a vörös csaj hátrafordult, és egy villanást követően iszonyatos fájdalom hasított a bal válla alá. Dobott egy hátast, és köhögve elterült a földön. A vörös odalépett és kiköpött.

- Na, mi van, csak ennyi telik tőled?- kérdezte megvetően, már amennyire a zihálás engedte. Azzal felemelt egy kicsi, vékony pengés pillangókést. A markolat két fele megcsillant az utcalámpa fényében. - Most pedig dögölj meg!- és ráugrott a földön fekvőre, hogy leszúrja.

Mivel mindketten becsukták a szemüket, egyikük sem vette észre az újabb villanást, és azt sem, hogy egy szabályos félkörívet ír le a vörös hajzuhatag hátrabukás közben. A mellkasán egy hatalmas horpadàs, és az azt körülvevő, egyre sötétedőbb vörös, rézszagú folt.

A másik felállt, és a nyakához nyúlt. Már nem élt. Ugyanazzal a mozdulattal elrakta a pillangókést. Az a szuka majdnem megölte...Gondoltait egy mély hang zavarta meg:

- Jobban is vigyázhatnál- magyarázta a bőrkabátos fazon a bárból, és valamit visszacsúsztatott kabátja belső zsebébe- Ettől függetlenül nem buktál meg, Ivett...

- Micsoda?- vágott a szavába a lány, a dühtől, a döbbenettől és az adrenalintól remegő hangon.

- Jól hallod. Áthelyezlek. Itt az ideje, hogy megismerj valakit...

- De- de... - még mindig a sokk hatása alatt állt. - Miért?

- Még elég kezdő vagy, szükséged van valakire. És ennek a valakinek is szüksége van rád, hogy tanítsd és vigyázz rá. Nincs kifogás!- emelte fel a hangját, mert érezhette, hogy a lány megint közbe akar vágni. Enyhébben folytatta, egy rövid szünet után.

- Megsérültél?

- Jól vagyok. A je...

- Nem kell leadnod. Majd később megbeszéljük...