Portfóliók

Főleg az tart életben

hogy, anyám azt kérte:

ne ő temessen.

Hát, ne temessen,

sem ő,

sem más!

Nem szimpatikus megoldás;

miattad sírnak,

mert sajnálnak, mert másokat sajnálnak.

esetleg merev arccal állnak,

a végére várnak,

vagy örömkönnyeket törölnek,

megbocsájtva vélt-valós sérelmet,

ha zavartál, míg voltál.

Van, akinek jól esik egy temetésen lelassulni,

együtt érezni, előremeredve bambulni,

majd hazamenni,

hogy: ez is megvolt,

s másokat újralátni

- kiket régi lagzikon, torokon látott –

jó volt,

Hogy temetni jött a sokaság?

Már csak akkor jön össze a rokonság!

A rég- sértődtek kicsit arrébb állnak,

diszkréten demonstrálnak,

történt bármi is szégyenére a világnak,

a temetésre azért kiállnak,

csak egy kicsit arrébb várnak,

az érdeklődők és a távolabbi családtagok közti

fél semleges térbe,

mint kik a réglátottak

kedvét keresnék,

mert egy jó családban

mindenkivel törődnek,

hát íme, tessék!

Jó ember volt a megboldogult,

az Isten nyugosztalja,

sok mindenen átment szegény

bárki megmondhatja,

együtt voltak jóban-rosszban,

rosszhírét soha nem hallottuk,

nem lesz már teljes a család,

hiányát tán soha nem pótoljuk!

Szunnyad már nálam is a vágy,

hogy lesz még itt normális élet,

tán némi családi kavalkád,

önfeledt karneváli hangulat,

nagy asztalnál ünneplő család.

Beszorultunk egy másik filmbe,

egy életszagú, magyar snittbe,

összetolt bútorokból családi barikád,

kitörés után már romokban a család,

van aki szolidan arrébb áll,

az ismerősök közé,

van aki beszorul a romok közé…

Van aki hazamegy,

hogy jó volt mindenkit látni,

jó volt, lehetett ott bárki,

temetés ide vagy oda,

most sem történt semmi csoda,

még szerencse, hogy összejöttük;

ettünk - ittunk picit, gyűszűnyit hüppögtünk …

Új a mobilom, számom már nem a régi,

megcsörgetlek ments el légyszi!

Én meg bejelöllek a fészen,

majd gyertek el, bár a ház még nincsen készen,

most már sietünk jó volt titeket látni,

még ha egy temetésre kellett is várni,

csókolom, szervusztok,

viszlát, sziasztok,

akkor majd keressük egymást,

majd még beszélünk, meglásd,

vigyázunk az úton, de ti is vigyázzatok,

hallottam esni fog, meg ne ázzatok,

akkor majd jelöllek és hívlak,

megnézem fotóid és lájkollak,

- hát kevesebben lettünk végleg! -

most már siessünk tényleg,

kenyérért be kell menjünk a boltba …

- Jól van, menjetek! Ugorjatok még be a Tescoba!

Tata, 2012. 11. hó, Halottak napja után