Portfóliók
Keletnyugat
Arra nem járnak autók. Húsz éve még baromnak tartottak volna, amiért a szlovén határtól befelé sétálok, ma meg erre van az egyetlen ésszerű úticél.
Égnek szegezett hüvelykujj, glória a köröm fölött, Doppler-effektus a gyakorlatban. Csavargók fáradtsága nem fog a robbanómotoron.
Hajnalra kell odaérnem, még a busz előtt, hogy igazam legyen.
Azt mondta, szervkereskedők. Hogy elkapnak, aztán irány Ukrajna. Darabokban.
"Legalább arra visznek, amerre vagy."
Ha tudnák, hogy kihagy a szívem, biztosan itthagynának. Másodosztályú test vagyok, csont és bőr és szőr meg köröm. Különben ez árukapcsolás. Beteg vesét beteg vese helyére, élettartam-garancia, míg tart az élet. Reklamáció kasszától való távozás után nincs. Ha tudnánk sem.
De ezek itt rendes népek. Felvettek, aztán kitesznek majd. Mára lejárt a műszakuk. Utánuk feltört sírok, ölükben teli hűtőtáskák. Jég és csonka lelkek szaga. Arcszesz. Meg az izzadt reménykedés, hogy most ott talállak.
Annyira nincs messze ez a messze. Debrecennél tovább amúgy sem mennek az utak. A gyerek haza vár. Mi tagadás, én is. Jó volna már lecserélni az ágyneműt, mert azóta az van fent. Négyszázhuszonhárom napja, kilenc órája és két perce.
Elvétve még most is előfordul itt-ott egy hajszálad. A minap például a párnádon, de nem bántom. Ha azt elveszem, úgyis előkerül máshol, másvalami.
Néha olyan, mintha el sem mentél volna. Néha meg csak onnan tudom, hogy látlak még, mert azt mondtad.
//---------------------------------------------------------------------------------------------------
(Utólagos elnézést a szöveg hosszáért, tudom, hogy elsősorban verseket szeretnél itt látni, nem kisprózát. Mindazonáltal köszönöm a türelmet.)
Égnek szegezett hüvelykujj, glória a köröm fölött, Doppler-effektus a gyakorlatban. Csavargók fáradtsága nem fog a robbanómotoron.
Hajnalra kell odaérnem, még a busz előtt, hogy igazam legyen.
Azt mondta, szervkereskedők. Hogy elkapnak, aztán irány Ukrajna. Darabokban.
"Legalább arra visznek, amerre vagy."
Ha tudnák, hogy kihagy a szívem, biztosan itthagynának. Másodosztályú test vagyok, csont és bőr és szőr meg köröm. Különben ez árukapcsolás. Beteg vesét beteg vese helyére, élettartam-garancia, míg tart az élet. Reklamáció kasszától való távozás után nincs. Ha tudnánk sem.
De ezek itt rendes népek. Felvettek, aztán kitesznek majd. Mára lejárt a műszakuk. Utánuk feltört sírok, ölükben teli hűtőtáskák. Jég és csonka lelkek szaga. Arcszesz. Meg az izzadt reménykedés, hogy most ott talállak.
Annyira nincs messze ez a messze. Debrecennél tovább amúgy sem mennek az utak. A gyerek haza vár. Mi tagadás, én is. Jó volna már lecserélni az ágyneműt, mert azóta az van fent. Négyszázhuszonhárom napja, kilenc órája és két perce.
Elvétve még most is előfordul itt-ott egy hajszálad. A minap például a párnádon, de nem bántom. Ha azt elveszem, úgyis előkerül máshol, másvalami.
Néha olyan, mintha el sem mentél volna. Néha meg csak onnan tudom, hogy látlak még, mert azt mondtad.
//---------------------------------------------------------------------------------------------------
(Utólagos elnézést a szöveg hosszáért, tudom, hogy elsősorban verseket szeretnél itt látni, nem kisprózát. Mindazonáltal köszönöm a türelmet.)
