Portfóliók
Az értelem temetője - Ed Templeton kiállítása az Ernst Múzeumban
Mivel az ember mindig valami újat keres, valamit, amivel megkülönböztetheti magát a szélesebb tömegektől, a legtöbb rétegműfaj idővel divatba jön, és épp annyira lesz semmitmondó, mint a világ, amiből az ember menekülni próbál. Érzésem szerint Ed Templeton profi gördeszkás is ezt a jelenséget lovagolja meg. Még néhány napig megnézhetjük, hogyan is teszi ezt…
Nem hiszem, hogy ő képzőművész akart lenni és kiállításmegnyitókra szeretett volna járni, de ha már igény és lehetőség adódott rá, szívesen kihasználta a tevékenysége iránt mutatkozó érdeklődést. Kilóg a sorból, mert nem egy szubkultúra jegyeit, stílusát menti át a kiállítótérbe, hanem magáról a közegről igyekszik hiteles képet festeni.
Az autóból lőtt spontán szociofotókból, vagy a baráti körben készített privát fényképekből akarva-akaratlanul is kirajzolódik előttünk egy fiatal generáció, amely nem képes kellőképpen a sajátjára formálni a világot, zord keretek közé van szorítva: az utcára. Templeton kalligrafikus felirataival, puritán plasztikáival, és a visszatérő motívumokat sem nélkülöző festményeivel pedig jelzi, hogy az életnek nemcsak kívülálló szemlélője, aki esetenként jót mosolyog rajta, vagy szemet huny a folyamatai felett, hanem annak nagyon is formáló alakja próbál lenni.
Mi pedig, lelkes galéria-látogatók, kíváncsi tekintetünkkel haladunk végig a kiállítótér falaira zsúfolt, direkt témát és időpont meghatározásokat nélkülöző fényképhalmazokon, vagy nagyon is sorba rendezett, és egy-egy gondolatra felfűzött festményeken és plasztikákon. Keveset markol, sokat fog, bár a mondás fordítva szól, Templetonra inkább így igaz. Olyan ez a kiállítás, mint a művész saját kezű naplója, az ember pedig személyes és őszinte dolgokat szokott írni ilyenkor, mert azért nem szerencsés hazudni magunknak. Ennek ellenére mi sem érezzük helyünket illetéktelennek ebben a színes naplóban, annyira életszagú az egész.
Hogy a világmegváltás elmarad, az már-már megszokott, de a kiállítótérből kiszakadva legalább agyalhatunk még rajta, hogy miért is. Templeton pedig ezzel talán már el is érte a célját: nem kell temetni az értelmet, jól jöhet még az…
Ed Templeton: The cemetery of reason, Ernst Múzeum, Budapest, 2011. január 22-től 2011. március 20-ig.
Eredeti megjelenés: 2011.03.17 Kulter.hu
Nem hiszem, hogy ő képzőművész akart lenni és kiállításmegnyitókra szeretett volna járni, de ha már igény és lehetőség adódott rá, szívesen kihasználta a tevékenysége iránt mutatkozó érdeklődést. Kilóg a sorból, mert nem egy szubkultúra jegyeit, stílusát menti át a kiállítótérbe, hanem magáról a közegről igyekszik hiteles képet festeni.
Az autóból lőtt spontán szociofotókból, vagy a baráti körben készített privát fényképekből akarva-akaratlanul is kirajzolódik előttünk egy fiatal generáció, amely nem képes kellőképpen a sajátjára formálni a világot, zord keretek közé van szorítva: az utcára. Templeton kalligrafikus felirataival, puritán plasztikáival, és a visszatérő motívumokat sem nélkülöző festményeivel pedig jelzi, hogy az életnek nemcsak kívülálló szemlélője, aki esetenként jót mosolyog rajta, vagy szemet huny a folyamatai felett, hanem annak nagyon is formáló alakja próbál lenni.
Mi pedig, lelkes galéria-látogatók, kíváncsi tekintetünkkel haladunk végig a kiállítótér falaira zsúfolt, direkt témát és időpont meghatározásokat nélkülöző fényképhalmazokon, vagy nagyon is sorba rendezett, és egy-egy gondolatra felfűzött festményeken és plasztikákon. Keveset markol, sokat fog, bár a mondás fordítva szól, Templetonra inkább így igaz. Olyan ez a kiállítás, mint a művész saját kezű naplója, az ember pedig személyes és őszinte dolgokat szokott írni ilyenkor, mert azért nem szerencsés hazudni magunknak. Ennek ellenére mi sem érezzük helyünket illetéktelennek ebben a színes naplóban, annyira életszagú az egész.
Hogy a világmegváltás elmarad, az már-már megszokott, de a kiállítótérből kiszakadva legalább agyalhatunk még rajta, hogy miért is. Templeton pedig ezzel talán már el is érte a célját: nem kell temetni az értelmet, jól jöhet még az…
Ed Templeton: The cemetery of reason, Ernst Múzeum, Budapest, 2011. január 22-től 2011. március 20-ig.
Eredeti megjelenés: 2011.03.17 Kulter.hu
