Portfóliók

ha tudnád, hogy már majdnem egy
hete azt hiszem, hogy nem figyellek,
hogy nem érdekelsz, akkor biztosan
megsértődnél, mert végre összeállítottam
belőled a tökéletes téged, aki előtt
gondolkodás nélkül tudnék leborulni,
múlt héten sikerült, mikor, ez volt
az utolsó darab, te valami borzasztó
csapzott fejjel jöttél ki a lépcsőházból,
sietve, mert már így is tíz percet késtél
a megbeszéltekhez képest, és már
csak fél óránk volt odaérni, és elintézni
azt, amire megkértél, hogy segítsek,
és ez volt az, mikor csak a sietség,
vagy az őszinteség miatt, szinte rám
se néztél, csak úgy odavillant a zöld
szemed, aztán be is ültünk a kocsidba,
és csak ott kezdtél nekem örülni, miután
egy cigarettára gyújtottam neked, mert
megkértél, és az a pár perc légüres tér
a szemvillanás és a mosolyod között, csak
az hiányzott eddig, aztán én is elvigyorodtam,
mint aki gleccsert talál a torka helyén.