Portfóliók

Felszáll ő, szemrevaló, magas, napbarnított. Haja, szeme barna, pillantása metsző, figyelő tekintetemet felismerő mosolya provokatívan gunyoros. Kézfeje férfias, kordbársony zakója elegáns, cipője retro. Költő lehet, esetleg festő vagy rajzoló, gondolom, és testének minden apró részletét felmérem. Hosszú szempilláit, határozott arcélét, anyajegyét a nyakán. Gondosan ápolt körmeit, pontos hosszméretű trapéznadrágját.

A megfelelő időben vagyok a megfelelő helyen, érzem, mégsem teszek semmit. Hagyom leszállni a buszról, s pillantása éjszakákon át kísért.

Napok telnek el, és én egyetlen villanásra csupán, de újra látom őt. Aztán ismét, és ismét, és ismét. Agyam bizsereg lényétől, annyira akarom.

A megfelelő időben vagyok a megfelelő helyen, rá várok. Jön, mert jönnie kell. Mosolyog, mikor meglát, szeme pajkosan villan szél borzolta haja alól.

- Jó könyv – mutatok a kezében lévő tárgyra.

- Igen, nekem is tetszett. Most viszem vissza a tulajdonosának.

- Néhány napja olvastam ki másodszor.

- Másodszor? Hogy lehet egy könyvet kétszer elolvasni?

Egy jó könyvet legalább kétszer kell, de sokkal többször is lehet, gondolom, és körmeim óvatos munkájával kaparom le lényéről a ráragasztott címkét: művészlélek. A papírdarabot galacsinná gyúrom, s ujjaim közt forgatva fordítok hátat az általam felfújt, majd leeresztett lufiembernek.

2006-07-11