Portfóliók

Je te permets de revenir ,
Je te promets de revenir .
Állandó huzavona
- szív és elme játéka,
mert te belülről tönkreteszel,
- mert én belülről tönkreteszlek.

Olyat írtam, olvasom:
„közeledni kezdtem”
mármint az élet szívéhez
- hogy megértsd -
és, hogy nem az volt a fontos,
hogy „Te velem”, hanem inkább az,
hogy „én veled”
ilyet írtam, hazudtam,
mert ugyanolyan lényeges.
Nyers húsra a masni
a viszonzatlan kedveskedés
alázat. Hagyni,
hogy megtapossanak.
mondják: a szeretetért.

Pedig nem az „én” a hangsúlyos
nem is a „te”, inkább az,
ha a kettőt összetesszük
akkor mi lesz belőle
- és, hogy meddig marad úgy
pillanatragasztó nélkül…

Voltak szép sorok is,
kicsit szomorkásak
megihletett a „Hold fényes sugara”,
ami épp mint a tündér nevetés,
ahogy a fogadon megcsillan,
hol sárga, hol fehér.
Máskor menni hagytalak,
s tudom csöpögős, fölösleges maszlag,
de volt olyan pillanat,
hogy reméltem – és írtam, figyelj –
„kifolysz szemem hűs medréből,
s a csempére hullva elhalkul szavad.”
aztán jött egy sms – te látni akarsz
én pedig rohantam hozzád; lenni veled,
zsebre tett kézzel szótlanul,
hazaérve pedig összetéptem a megírt verseket.

Hát ennyi. És az ennyi épp elég.
Ez az utolsó szerelmes vers, fogadom,
Én: az örök szenvedő alany.
És ígérem minden nap igyekszem majd
megtartani a szavam.