Portfóliók

 
zárt koponya tetőtlen ég alatt,
ereszem sincs, ázik;
könnycsatornák elvezetetlen,
állam alatt ruhám fogja ki;
elfolyva testemen tapad a víz
és hónom alatt tisztán érzem,
hogy élek. lábamnál tócsa.
állok és nem elég,
hogy a fűszál egyenes.
én is legyek tanult,
szabott mint a rend.

és így vagyok üres, a forma mindegy is
ha van. üres akár egy szóköz,
vagy egy sorköz. szavak és
sorok között eljátszott.
vízszintes szalag.
lehet, ismerős.

és rendetlen idebent a lélek,
ezért is hiába élek nem tudom
megköszönni, a tanult dolgokat,
hisz ajándék lónak is van apja.
de felejthetetlen, tudom, hogy
nagy űr a tartalom. ezért kéne
mindent megköszönni, nehézkedve
és panaszkodva.