Portfóliók
Bosszú. Hajrá. Hajsza. – Instant dohány
A tetovált lánynak köszönhetően a svéd krimi fogalommá vált, a filmadaptáció sikere pedig csak olaj volt a tűzre: a hazai forgalmazók is felfigyeltek az északi kincsekre. Jens Lapidus Instant dohánya már egyszerre érkezik a hazai könyvesboltokba és multiplexekbe, valószínűleg meg fogja osztani a műfaj kedvelőit.
Lapidus könyvének (itthon a Park Könyvkiadó gondozásában jelent meg) története fikció, de egyáltalán nem a fantázia szüleménye: a szerző hazájának egyik legkeresettebb sztárügyvéde, a helyi alvilág legkeményebb szereplőinek jogi képviselője. Jól ismeri tehát a bűnözők világát, származását, szokásait, a helyi szlenget és mindezt be is építi művébe. Svédországban 400.000 példányban kelt el belőle, olyan eladási adat ez, amihez foghatót csak Stieg Larsson tudott produkálni.
A fiatal Daniel Espinosa (Babylon kór) rendezte feldolgozás sikere jóval kétségesebb. Szemben például a fent említett A tetovált lánnyal, az Instant dohánynak nem sikerül végig lekötnie nézőjét. Ez azért is érdekes, mert nemcsak rövidebb a Millennium-trilógia nyitódarabjánál, hanem történetét tekintve bonyolultabb és jóval pergősebbre is van vágva.
A filmnek három egyenértékű főszereplője van, mindegyik érdekes karakter, de nem ismerjük meg őket annyira, hogy az események során élővé váljanak és azonosulni tudjunk velük.
JW, azaz Johan (Joel Kinnaman) szegény egyetemi hallgató. Őt a film elsősorban külsőségekkel jellemzi: aranysárga fényt kap, mindig tükörsimára van borotválva az arca, haját precízen hátranyalja, a legdrágább és legelegánsabb öltönyöket hordja és apró kollégiumi szobája snájdig modellek képeivel van tele. Ez utóbbi nem melegségének jelzésére szolgál, hanem törtető mivoltának. JW a helyi arisztokrácia tagja akar lenni, a film során össze is jön neki a butácska sablonsvéd szépség, Sophie (Lisa Henni). A pénzszerzés legegyszerűbb módjának a maffiával való kokettálást tartja, nyakig elmerül ebben a világban, amiben azonban végig idegen elemként hat csupán.
Jorge (Matias Padin) chilei, őt a börtönből való menekülés eufórikus pillanataiban ismerjük meg. Miközben a többiekhez hasonlóan a nagy pénzre hajt, egyszerre kell menekülnie a jugoszlávok és a rendőrség elől. JW-nek szívességből kell a diákszálláson elrejtenie, így kerül be a képbe.
Mrado (Dragomir Mrsic) szerb, szenvedélyes otthoni testépítő, a jugoszláv maffia embere. A film első felében hozzákerül kislánya, akiért hajlandó lenne otthagyni az alvilágot, de ehhez neki is pénzre lenne szüksége.
A film első felében gyakorlatilag nincs igazi történet, ahogy a könyvet, úgy Espinosát is inkább a klíma, az alvilági mindennapok érdeklik. Ez természetesen megnehezíti az események követését, de amikor jó egy óra múlva egyértelművé válik, hogy a tét egy kokainszállítmány megszerzése, a nézőben hiányérzet keletkezik. Az „utolsó balhé” történetekből sokat láthattunk már, az Instant dohány sem tud újat mutatni. Hiányzik egy meghökkentő fordulat, a karakterek motivációi hétköznapiak és többször követhetetlennek (ki kinek a pártján áll), a stílus pedig szolgaian alkalmazkodik a műfaji szabályokhoz. A Millennium-trilógia couleur locale-ja, a svéd tájak fagyos szépsége egyetlen egyszer sem jut komoly szerephez, sötét aluljárókat, unalmas nyírfaerdőket és koszos dokkokat kapunk csupán. A színészek teljesítményét sem lehet Michael Nyqvist vagy Noomi Rapace jelenlétével összehasonlítani.
A film nézése során a leginkább zavarba ejtő, hogy JW-n és naiv barátnőjén kívül minden szereplő bevándorló és közülük a pozitívabban ábrázoltak (mert ugye egy maffiafilmben senki sem lehet teljesen pozitív) mind hazavágynak. Ezen az egy ponton törik át a műfaji kliséken a svéd valóság: a liberális politikai berendezkedés és annak hátulütői – vagy ha úgy tetszik, a svéd társadalomban élő előítélet.
Az Instant dohány – felesleges szépíteni –, elhibázott adaptáció: bár valószínűleg volt az alkotókban ilyen szándék, nem sikerült olyan nyers alvilági tablót készíteniük, mint Matteo Garronénak a Gomorrával, egy feszes krimihez pedig túl sok epizodikus elemet hagytak a kész változatban. Egyes hírek szerint tervezik a könyv amerikai feldolgozását is: ellentétben David Fincher Millennium-filmjével, itt talán egy újabb nekifutásnak van létjogosultsága.
Instant dohány (Snabba Cash)
Színes, feliratos svéd krimi, 124 perc, 2010
Rendező: Daniel Espinosa
Forgatókönyv: Maria Karlsson
Szereplők: Joel Kinnaman, Matias Padin, Dragomir Mrsic, Lisa Henni, Mahmut Suvacki
Bemutató dátuma: 2001. május 5.
Forgalmazó: Mokép-Pannónia Kft.
Korhatár: 16
Lapidus könyvének (itthon a Park Könyvkiadó gondozásában jelent meg) története fikció, de egyáltalán nem a fantázia szüleménye: a szerző hazájának egyik legkeresettebb sztárügyvéde, a helyi alvilág legkeményebb szereplőinek jogi képviselője. Jól ismeri tehát a bűnözők világát, származását, szokásait, a helyi szlenget és mindezt be is építi művébe. Svédországban 400.000 példányban kelt el belőle, olyan eladási adat ez, amihez foghatót csak Stieg Larsson tudott produkálni.
A fiatal Daniel Espinosa (Babylon kór) rendezte feldolgozás sikere jóval kétségesebb. Szemben például a fent említett A tetovált lánnyal, az Instant dohánynak nem sikerül végig lekötnie nézőjét. Ez azért is érdekes, mert nemcsak rövidebb a Millennium-trilógia nyitódarabjánál, hanem történetét tekintve bonyolultabb és jóval pergősebbre is van vágva.
A filmnek három egyenértékű főszereplője van, mindegyik érdekes karakter, de nem ismerjük meg őket annyira, hogy az események során élővé váljanak és azonosulni tudjunk velük.
JW, azaz Johan (Joel Kinnaman) szegény egyetemi hallgató. Őt a film elsősorban külsőségekkel jellemzi: aranysárga fényt kap, mindig tükörsimára van borotválva az arca, haját precízen hátranyalja, a legdrágább és legelegánsabb öltönyöket hordja és apró kollégiumi szobája snájdig modellek képeivel van tele. Ez utóbbi nem melegségének jelzésére szolgál, hanem törtető mivoltának. JW a helyi arisztokrácia tagja akar lenni, a film során össze is jön neki a butácska sablonsvéd szépség, Sophie (Lisa Henni). A pénzszerzés legegyszerűbb módjának a maffiával való kokettálást tartja, nyakig elmerül ebben a világban, amiben azonban végig idegen elemként hat csupán.
Jorge (Matias Padin) chilei, őt a börtönből való menekülés eufórikus pillanataiban ismerjük meg. Miközben a többiekhez hasonlóan a nagy pénzre hajt, egyszerre kell menekülnie a jugoszlávok és a rendőrség elől. JW-nek szívességből kell a diákszálláson elrejtenie, így kerül be a képbe.
Mrado (Dragomir Mrsic) szerb, szenvedélyes otthoni testépítő, a jugoszláv maffia embere. A film első felében hozzákerül kislánya, akiért hajlandó lenne otthagyni az alvilágot, de ehhez neki is pénzre lenne szüksége.
A film első felében gyakorlatilag nincs igazi történet, ahogy a könyvet, úgy Espinosát is inkább a klíma, az alvilági mindennapok érdeklik. Ez természetesen megnehezíti az események követését, de amikor jó egy óra múlva egyértelművé válik, hogy a tét egy kokainszállítmány megszerzése, a nézőben hiányérzet keletkezik. Az „utolsó balhé” történetekből sokat láthattunk már, az Instant dohány sem tud újat mutatni. Hiányzik egy meghökkentő fordulat, a karakterek motivációi hétköznapiak és többször követhetetlennek (ki kinek a pártján áll), a stílus pedig szolgaian alkalmazkodik a műfaji szabályokhoz. A Millennium-trilógia couleur locale-ja, a svéd tájak fagyos szépsége egyetlen egyszer sem jut komoly szerephez, sötét aluljárókat, unalmas nyírfaerdőket és koszos dokkokat kapunk csupán. A színészek teljesítményét sem lehet Michael Nyqvist vagy Noomi Rapace jelenlétével összehasonlítani.
A film nézése során a leginkább zavarba ejtő, hogy JW-n és naiv barátnőjén kívül minden szereplő bevándorló és közülük a pozitívabban ábrázoltak (mert ugye egy maffiafilmben senki sem lehet teljesen pozitív) mind hazavágynak. Ezen az egy ponton törik át a műfaji kliséken a svéd valóság: a liberális politikai berendezkedés és annak hátulütői – vagy ha úgy tetszik, a svéd társadalomban élő előítélet.
Az Instant dohány – felesleges szépíteni –, elhibázott adaptáció: bár valószínűleg volt az alkotókban ilyen szándék, nem sikerült olyan nyers alvilági tablót készíteniük, mint Matteo Garronénak a Gomorrával, egy feszes krimihez pedig túl sok epizodikus elemet hagytak a kész változatban. Egyes hírek szerint tervezik a könyv amerikai feldolgozását is: ellentétben David Fincher Millennium-filmjével, itt talán egy újabb nekifutásnak van létjogosultsága.
Instant dohány (Snabba Cash)
Színes, feliratos svéd krimi, 124 perc, 2010
Rendező: Daniel Espinosa
Forgatókönyv: Maria Karlsson
Szereplők: Joel Kinnaman, Matias Padin, Dragomir Mrsic, Lisa Henni, Mahmut Suvacki
Bemutató dátuma: 2001. május 5.
Forgalmazó: Mokép-Pannónia Kft.
Korhatár: 16
