Portfóliók

Ágyam végében görnyedve ülök,
Könnyeim tisztítgatom egy kopott ronggyal.
A fekete lepedő félig már az ágyon.
Bambuló szememmel néha a földre pillantok.

Színes festmények a falon,
Sarkukat egy szög tartja már.
Mögötte fehér a fal,
Makulátlan, mégis borzasztó.

Elkopik a piros festék.
Emlékszem még, mikor az eget festettük.
Egyre csak csepereg lefelé,
S méreggé válik, amint bőrömre szakad.

Kapaszkodom a korhadt fatámlában.
Még látok fényt golyvás szememmel!
Te elsuhansz, és szeleddel
Eltöröd utolsó kapaszkodó-ujjamat.