A hang hatalma / Portfóliók / PRAE.HU

Zongoraszó hallik,
lágyan elringat,
lelkembe lopódzik,
egy gyenge pillanatban.

Dobozba kéne zárni,
mi mindig itt van velem,
s ha úgy tartja kedvem,
akkor kiengedem.

Kiengedem, hadd szálljon a magasba,
repüljön a madarakkal,
lássa a végtelent.
Szóljon a csendben,
lelkem szépítse meg,
míg meglehet.

Emelkedjen feljebb,
túl a felhőkön.
Hozzon fénycsóvákat,
mik megvilágítják a mindennapokat.
Elűzzék a rosszat,
maradjon csak a szép,
essen le a lepel,
ne takarja többé, azt amit nem kell.