Portfóliók

Az igazi költészet


Alvó csajom tátott
szájába hamuzok,
ez az igazi költészet,
az igazi költészet az én szürke és mocskos
őszinte hamum,
és a világ az alvó csajom
kitátott szája.
Annyira unlak benneteket,
de figyelek, ha újra
rá kellett is gyújtanom közben

Az alvó csajom kitátott szájába
kókuszdiót tettem, ő még
fogmosás után se vette észre,
és úgy nézett ki aztán,
hogy a korrupt hatos villamosról
leszállította a korrupt villamosvezető,
visszatoloncolta a korrupt városba
a csajom válaszolt volna,
de nem tudott, egy akkora kókuszdióval
nehéz bármit is mondani.
Ez egy ilyen ország.
Fele a heti küreten, fele a kerepesi temetőben, a harmadik fele
meg belül rúzsozza és
fényezi magát, csupa nyál ország,
európáznak, hozsannáznak, rókáznak.
Én a csajom szájában bármikor
megpuhíthatom a száraz kiflivéget.
Ilyen költészetet akarok.
Unlak, lenézlek, néha meg is vetlek benneteket,
mert üzletet csináltok a véretekből,
pedig annak a szívben a helye.

Nem tudjátok, milyen az igazi költészet.
Tegnap egy égő, alig szívott cigarettát
ejtettem az alvó csajom kitátott szájába.
Ő volt a világ.
A cigaretta az én költészetem.
És lenyelte, és nem ébredt fel.
Annyira unom, hogy nem tudjátok,
milyen az igazi, őszinte vers.
Az igazi, őszinte vers az,
hogy a csajom, akinek a szájába
egy egész, parázsló cigarettát ejtettem,
amikor fölébredt, egy tövig szívott csikket
pisilt a kagylóba ma reggel.

(Darvasi László: Így írtok ti, Élet és Irodalom, 2010. július 9.)