Sötét estén...
Sötét estén
üres utcán, néma léptek...
Hazafelé...
Mondhatnám, noha mégsem.
Nincs otthonom,
csak egy ház az, amit bérlek.
Az is sok most:
Nem vár ottan semmi lélek!
Lényem: csendcsap.
Onnan árad, amit érzek.
Köröttem vagy:
életlen hang, tompa képek.
Ez maradt meg:
szívzörgető emlék-fények.
Elszaladt egy
szemem előtt remek élet.
Nagynak tartlak...
de ez mostmár mit sem számít!
Nem siratlak:
reszkető lelkem téged áhít.
Szemem sarkán
lelkem egy cseppje kigördül...
Emlékzárvány:
az emészthetetlen, mi fölgyűlt.