koldusének
sikít a város,
kutyák kelnek párbajt vívni velem,
árnyékuk vonyít.
hideg kifli ropog a térdemen.
sorsom mostoha:
padokkal álmodok, ha alhatom.
nem sírtam soha.
fejem alá teszem az alkarom.
most is éhezem.
ha régen mondtam volna, hogy kevés,
bőven kárpótolt
a macskakőbe bújt gondviselés.