Portfóliók

Kőkopogás-zajos mozdulatlanság. Vízcsobogás
hallik a lágy gránit-csend túloldalán. A zöld
falakhoz a lemenő csillag nyomja köldökzsinórját,
ebben a hülye, szónélküli percben még ez is téged
formál. Ánizsillatokba tekerem csupasz tagjaimat,
nézem, a lángalak hogyan húzza amorf kontúrjait
meztelen alakodra (pulóverként kötődik köréd
a fénygombolyag), nyújtózó pórusaid
megenyhülnek, a falhoz simulsz magadba
kapaszkodva. Azt hiheted, most bekeretezlek,
amíg fennakadó szemhéjakkal lesel
és kebelezel be…
Pedig egyre csak úgy rémlik,
borítékot hajtok és postázlak az égig.