Portfóliók
Fekete özvegy
Forog. Körbe. Míg a csengő meg nem szólal. Ez ébreszt fel. Hogy csak boxerben vagyok, és bejött a csaj. De nekem is nagyon bejött.
Neki nem túl jó az összhatás, ormótlan nagy ormány, annyira szép, hogy már ronda. Sűrű borosta, afféle bőrön végig sercegős.
A nő szép, csípője karcsún ing, kívánatos, és azt hiszem, nagyon termékeny lehet. Csak a zoknim ne lógna ki, mikor keresztbe teszem a lábam, mint egy nagy kaszáspók olyan vagyok, ilyenkor, az üvegben visszatükröződve.
De a nő mégis ezt akarja,akar engem, a széles vállakat, azt, hogy mellette legyek, és ő felette.
Évszázadok telnek el, talán évezredek is.
Aztán egy nap eljön egy ősmagyar a nőért, akarja, feleségül megkívánja, otthon az ősöknek bemutatná egy nagy tál gulyásleves mellett. Persze ő ezt nem akarja, mert olyan szingliszagú a történet, nem akar megmentő lenni, volt már eleget terézanyu. Szóval eljön érte, és nagyon akarja, mindent megtesz, felmászik a Hét-toronyba is, vicceket mesél, mert az apjától így hallotta, aztán átszűrődik rajta a szomorúság, a magány, a kín és a vágy, igen, leginkább a vágy.
Kettesben ülnek egy szobában, csak szemben ülhet a nővel, mert erre kérte őt, ha melléülne, túl hamar közeledne.
Aztán átmennek a másik szobába, együtt hallgatják: ,,Life will never be the same, life is changing."
De ekkor a nő már messze jár gondolatban. A kaszáspókkal szeretkezne, persze, fekete özvegyként.
Neki nem túl jó az összhatás, ormótlan nagy ormány, annyira szép, hogy már ronda. Sűrű borosta, afféle bőrön végig sercegős.
A nő szép, csípője karcsún ing, kívánatos, és azt hiszem, nagyon termékeny lehet. Csak a zoknim ne lógna ki, mikor keresztbe teszem a lábam, mint egy nagy kaszáspók olyan vagyok, ilyenkor, az üvegben visszatükröződve.
De a nő mégis ezt akarja,akar engem, a széles vállakat, azt, hogy mellette legyek, és ő felette.
Évszázadok telnek el, talán évezredek is.
Aztán egy nap eljön egy ősmagyar a nőért, akarja, feleségül megkívánja, otthon az ősöknek bemutatná egy nagy tál gulyásleves mellett. Persze ő ezt nem akarja, mert olyan szingliszagú a történet, nem akar megmentő lenni, volt már eleget terézanyu. Szóval eljön érte, és nagyon akarja, mindent megtesz, felmászik a Hét-toronyba is, vicceket mesél, mert az apjától így hallotta, aztán átszűrődik rajta a szomorúság, a magány, a kín és a vágy, igen, leginkább a vágy.
Kettesben ülnek egy szobában, csak szemben ülhet a nővel, mert erre kérte őt, ha melléülne, túl hamar közeledne.
Aztán átmennek a másik szobába, együtt hallgatják: ,,Life will never be the same, life is changing."
De ekkor a nő már messze jár gondolatban. A kaszáspókkal szeretkezne, persze, fekete özvegyként.
