Portfóliók
Szűz kurtizán
Will Gluck: Könnyű nőcske
A 90-es évek közepétől egymást érő gimivígjátékok közül a jobbak közé tartozik a Könnyű nőcske című egyszernézős filmecske. Az Amerikában meglepően jól teljesítő mozi sikerének titka valószínűleg a főszereplőben rejlik; maga a történet a legnagyobb közhelyek egyikére épít, nevezetesen arra, hogy nem éri meg hazudni.
Ennyit és többet ne várjunk. A „hazudni bűn” közhelye vígjátékban talán túlságosan erős lenne, ha pedig „a hazug embert hamarabb utolérnék, mint a sánta kutyát”, nem lenne mivel megtölteni a 90 perces (még ez is az amerikai standard szerint!) játékidőt.
Olive (Emma Stone) megunja, hogy szabadszájú barátnője, Marianne (Amanda Bynes) állandóan szüzessége elvesztésével abajgatja, ezért egy végigunatkozott otthoni hétvége után elhiteti vele, hogy átesett a tűzkeresztségen. Mivel beszélgetésüket az iskola agresszíven ájtatos főhárpiája is kihallgatja, Olive egy csapásra a diákok érdeklődésének középpontjába kerül. Ez elsőre természetesen imponáló az eddig homályban tébláboló leányzó számára. Meleg barátja, Brandon (Dan Byrd) ráadásul pont ekkor áll elő korszakalkotó ötletével: imitáljanak szexet, így Olive továbbra is a figyelem központjában marad, és homofób igazgatója és osztálytársai őt sem inzultálják többet. A nagy eseményre természetesen a suli egyik menő csajának házibulijában kerül sor, jó hangosan, hogy még az is hallja, aki két házzal odébb lakik. Így lesz Olive-ből a címben jelzett könnyű nőcske, egy kis bolti kedvezményért az összes nyegle srác megszellőztetheti, hogy viszonyuk egyáltalán nem plátói jellegű.
A történet többet elmondani felesleges, innen szinte egyértelmű, kitalálásához nem kell komolyabb agymunkát végezni. Miben rejlik akkor a siker titka? Volt már arra példa, hogy egy hasonló tucattermék nemcsak a közönség, de egynémely kritikus szerint is kiemelkedik a nagy átlagból (Spinédzserek). Will Gluck Könnyű nőcskéjének legértékelhetőbb pontja egyértelműen a főszereplő Emma Stone. Nemcsak jól játszik, karakterét élettel tölti meg, olyannal, ami a forgatókönyv olvasása során nem biztos, hogy hasonló korú színésztársai képesek lettek volna. Szerethető, bájos és még ezt a hatalmas baromságot is elhisszük neki. Ráadásul a film első felét jól megpakolták ötletes, akár idézhető párbeszédekkel is, amely szórakoztat és a történetben látható következetlenségeket is képes elfedni.
Ez azonban nem tart ki a film második felére. A legjobb barátként felkonferált meleg srác az imitált orgazmus után gyakorlatilag eltűnik a filmből, az utolsó jelenetben látjuk csak viszont. A néhány ötletesebb rendezői megoldás (a pletyka terjedése felgyorsított hosszú beállításokban) is csak egy darabig hat az újdonság varázsával. A nevelő szándék minden finomkodás nélkül végig jelen van a filmben, sőt a műveltető is: Olive történetét minduntalan párhuzamban állítják Hester Prynne-ével A skarlát betűből, ráadásul ez arra is remek alkalom, hogy az elhibázott Demi Moore-filmre is éles megjegyzéseket tegyenek. Természetesen ez a párhuzam sem működőképes, ha a néző jobban belegondol, de üde színfolt az egyre unalmasabbá váló filmben.
Különös, de a Könnyű nőcske akkor „ül le” legjobban, amikor megjelenik a színen Lisa Kudrow. Az összes szereplő közül gyakorlatilag az ő párbeszédei a legsótlanabbak, és karaktere is idegesítő, első pillanatban szimpatikus, de néhány perccel később már megátalkodott némber. Akad néhány nagyobb nevű színész még a filmben, például Olive kedvenc tanárának szerepében az Kerülőutakban emlékezeteset nyújtó Thomas Haden Church, de mindannyian megmaradnak a szürke mellékszereplők sanyarú sorában. Olive feje fölött összecsapnak a hullámok, neki is rá kell jönnie, amit minden józan ember tud: nevezetesen a kurtizánszerep több bajjal jár, mint haszonnal.
A történet megoldása a 21. századhoz méltó: facebook, videónapló, élő közvetítés: ezek a mai nagy finálé elengedhetetlen kellékei.
A Könnyű nőcskéről összességében az mondható el, hogy egy mérsékelten idegesítő csajos film, házibulikra és könnyed szórakozásra vágyóknak tökéletes választás, Emma Stone-nak jó ajánlólevél, de néhány hét múlva a megtekintés emléke fakulásnak indul, és két hónap múlva a DVD-megjelenések tanulmányozása közben meglepődve kiáltunk fel: „Jé, ezt is láttuk annak idején!”.
Könnyű nőcske / Easy A
Színes, feliratos, amerikai romantikus vígjáték, 92 perc, 2010
Rendező: Will Gluck
Forgatókönyv: Bert V. Royal
Zeneszerző: Brad Segal
Operatőr: Michael Grady
Szereplők: Emma Stone, Amanda Bynes, Cam Gigandet, Stanley Tucci, Patricia Clarkson
Forgalmazó: Intercom
Bemutató: 2010. október 28.
A 90-es évek közepétől egymást érő gimivígjátékok közül a jobbak közé tartozik a Könnyű nőcske című egyszernézős filmecske. Az Amerikában meglepően jól teljesítő mozi sikerének titka valószínűleg a főszereplőben rejlik; maga a történet a legnagyobb közhelyek egyikére épít, nevezetesen arra, hogy nem éri meg hazudni.
Ennyit és többet ne várjunk. A „hazudni bűn” közhelye vígjátékban talán túlságosan erős lenne, ha pedig „a hazug embert hamarabb utolérnék, mint a sánta kutyát”, nem lenne mivel megtölteni a 90 perces (még ez is az amerikai standard szerint!) játékidőt.
Olive (Emma Stone) megunja, hogy szabadszájú barátnője, Marianne (Amanda Bynes) állandóan szüzessége elvesztésével abajgatja, ezért egy végigunatkozott otthoni hétvége után elhiteti vele, hogy átesett a tűzkeresztségen. Mivel beszélgetésüket az iskola agresszíven ájtatos főhárpiája is kihallgatja, Olive egy csapásra a diákok érdeklődésének középpontjába kerül. Ez elsőre természetesen imponáló az eddig homályban tébláboló leányzó számára. Meleg barátja, Brandon (Dan Byrd) ráadásul pont ekkor áll elő korszakalkotó ötletével: imitáljanak szexet, így Olive továbbra is a figyelem központjában marad, és homofób igazgatója és osztálytársai őt sem inzultálják többet. A nagy eseményre természetesen a suli egyik menő csajának házibulijában kerül sor, jó hangosan, hogy még az is hallja, aki két házzal odébb lakik. Így lesz Olive-ből a címben jelzett könnyű nőcske, egy kis bolti kedvezményért az összes nyegle srác megszellőztetheti, hogy viszonyuk egyáltalán nem plátói jellegű.
A történet többet elmondani felesleges, innen szinte egyértelmű, kitalálásához nem kell komolyabb agymunkát végezni. Miben rejlik akkor a siker titka? Volt már arra példa, hogy egy hasonló tucattermék nemcsak a közönség, de egynémely kritikus szerint is kiemelkedik a nagy átlagból (Spinédzserek). Will Gluck Könnyű nőcskéjének legértékelhetőbb pontja egyértelműen a főszereplő Emma Stone. Nemcsak jól játszik, karakterét élettel tölti meg, olyannal, ami a forgatókönyv olvasása során nem biztos, hogy hasonló korú színésztársai képesek lettek volna. Szerethető, bájos és még ezt a hatalmas baromságot is elhisszük neki. Ráadásul a film első felét jól megpakolták ötletes, akár idézhető párbeszédekkel is, amely szórakoztat és a történetben látható következetlenségeket is képes elfedni.
Ez azonban nem tart ki a film második felére. A legjobb barátként felkonferált meleg srác az imitált orgazmus után gyakorlatilag eltűnik a filmből, az utolsó jelenetben látjuk csak viszont. A néhány ötletesebb rendezői megoldás (a pletyka terjedése felgyorsított hosszú beállításokban) is csak egy darabig hat az újdonság varázsával. A nevelő szándék minden finomkodás nélkül végig jelen van a filmben, sőt a műveltető is: Olive történetét minduntalan párhuzamban állítják Hester Prynne-ével A skarlát betűből, ráadásul ez arra is remek alkalom, hogy az elhibázott Demi Moore-filmre is éles megjegyzéseket tegyenek. Természetesen ez a párhuzam sem működőképes, ha a néző jobban belegondol, de üde színfolt az egyre unalmasabbá váló filmben.
Különös, de a Könnyű nőcske akkor „ül le” legjobban, amikor megjelenik a színen Lisa Kudrow. Az összes szereplő közül gyakorlatilag az ő párbeszédei a legsótlanabbak, és karaktere is idegesítő, első pillanatban szimpatikus, de néhány perccel később már megátalkodott némber. Akad néhány nagyobb nevű színész még a filmben, például Olive kedvenc tanárának szerepében az Kerülőutakban emlékezeteset nyújtó Thomas Haden Church, de mindannyian megmaradnak a szürke mellékszereplők sanyarú sorában. Olive feje fölött összecsapnak a hullámok, neki is rá kell jönnie, amit minden józan ember tud: nevezetesen a kurtizánszerep több bajjal jár, mint haszonnal.
A történet megoldása a 21. századhoz méltó: facebook, videónapló, élő közvetítés: ezek a mai nagy finálé elengedhetetlen kellékei.
A Könnyű nőcskéről összességében az mondható el, hogy egy mérsékelten idegesítő csajos film, házibulikra és könnyed szórakozásra vágyóknak tökéletes választás, Emma Stone-nak jó ajánlólevél, de néhány hét múlva a megtekintés emléke fakulásnak indul, és két hónap múlva a DVD-megjelenések tanulmányozása közben meglepődve kiáltunk fel: „Jé, ezt is láttuk annak idején!”.
Könnyű nőcske / Easy A
Színes, feliratos, amerikai romantikus vígjáték, 92 perc, 2010
Rendező: Will Gluck
Forgatókönyv: Bert V. Royal
Zeneszerző: Brad Segal
Operatőr: Michael Grady
Szereplők: Emma Stone, Amanda Bynes, Cam Gigandet, Stanley Tucci, Patricia Clarkson
Forgalmazó: Intercom
Bemutató: 2010. október 28.
