Portfóliók
nézd
Nézd Édes, itt van, mozdulatunkban,
világra tárul a pillanat.
Feldobog vágyunk, ritmusa ringat,
ál boldogságot hint nekünk.
Arcunk megszépül, hangunk elmélyül
s lelkünk, a tűztől megbabonázott,
felfénylik s rögtön elmerül.
Hinni akarjuk,
karunkban tartjuk
elmúló álmunk virágát.
Mégis elillan
- tudtuk előre -
meglep és elhagy,
felizzik s megfagy.
Visszatér újra
a kopott ruhájú,
a megfáradt lábú,
jól ismert magányunk.
