Portfóliók

van egy perce az éjszakának,
mikor a petőfi kereszteződésétől jövök
a hungárián, s elnézek a házak fölött,
és abban a hatvan másodpercben
a székesegyház egyik kivilágított tornya
pont olyan hatvan különböző -
de majdnem azonos - színben játszik,
mint a szemed napközben, reggeltől
estig, ha mosolyogsz, és ha
mérges vagy. a hatvanegyedik pillanatban
(pont mielőtt eltűnne a torony) van egy szín,
olyan, mint mikor szomorú vagy. attól
fáj a szembogaram.
a kórház téren eszembe jut,
hogy egyszer ott is loptam egy csókot.
hogy régen szebb dolgokra is használtam
a számat, mint mostanában teszem.
a rendőrlámpánál van egy szín
(a szemed egyik árnyalata az is),
olyan, mint mikor szomorú vagyok.
megyek tovább?