Portfóliók
Néha én is
Ki van itt?
...Csak részeg magányom ül
Vállamon;
Fennhéjázó, zöldszemű
Férjem
Nehéz, cigaretta ízű
Vágyaival,
S nyakamra köpi őket,
A tollamat,
Ha felhők közé rángatom...
Mert néha én is szerelemről
Ábrándozom...
Kicsiny, apró felhődombról,
Hol meghúzhatom magam,
S hozza az áldozatot
Lapom helyett igaz, emberi
Szavam -
Telt keblű tündérem.
Ki van itt?
...Kaparja szobám csöndje
Torkomat,
Meglasszózta már fejem...
Koppan tompán
Az asztallapon,
S felnyögő
Hangját,
Mielőtt kigurulna
Ajtóm küszöbén,
Elkapja szultánom
Vállam peremén.
Szívem nyitva áll
Tátongó és mézes és puha
Barlangként,
S hiszem, hogy néha
Én is koldulhatok
Egy csendes, elégedett
Hajnalért...
De még itt vagyok.
A felhők messze vágtáznak
Fejem felett,
S legelnek
Gazdátlan, felszántatlan
Réteken,
S árva istenek
Úsznak vérfolyamban
Mellettük,
S csillagokat hánynak
Kedveseik kékellő
Nyakára.
Ki van itt?
...Elég már,
Mást ízt,
Ezt nem bírom...
Túl keserű
Mostanra
Repülni vágyó,
Törékeny
Papírom,
S aludni hív háremébe
Uram,
A földre, párnák nélkül,
S innen nem
Látni a szél hogy nyerít,
S az álmos égbolt
Hogyan sötétül...
Elég már,
Ezt nem bírom...
