Portfóliók

Ki van itt?

…Csak részeg magányom ül

Vállamon;

Fennhéjázó, zöldszemű

Férjem

Nehéz, cigaretta ízű

Vágyaival,

S nyakamra köpi őket,

A tollamat,

Ha felhők közé rángatom...

Mert néha én is szerelemről

Ábrándozom…

Kicsiny, apró felhődombról,

Hol meghúzhatom magam,

S hozza az áldozatot

Lapom helyett igaz, emberi

Szavam –

Telt keblű tündérem.

Ki van itt?

…Kaparja szobám csöndje

Torkomat,

Meglasszózta már fejem…

Koppan tompán

Az asztallapon,

S felnyögő

Hangját,

Mielőtt kigurulna

Ajtóm küszöbén,

Elkapja szultánom

Vállam peremén.

Szívem nyitva áll

Tátongó és mézes és puha

Barlangként,

S hiszem, hogy néha

Én is koldulhatok

Egy csendes, elégedett

Hajnalért…

De még itt vagyok.

A felhők messze vágtáznak

Fejem felett,

S legelnek

Gazdátlan, felszántatlan

Réteken,

S árva istenek

Úsznak

Vérfolyamban mellettük,

S csillagokat hánynak

Kedveseik kékellő

Nyakára.

Ki van itt?

…Elég már,

Mást ízt,

Ezt nem bírom…

Túl keserű

Mostanra

Repülni vágyó,

Törékeny

Papírom,

S aludni hív háremébe

Uram,

A földre, párnák nélkül,

S innen nem

Látni a szél hogy nyerít,

S az álmos égbolt

Hogyan sötétül...

Elég már,

Ezt nem bírom...