Portfóliók

Forró nedved égessen belülről

Te a mellemben csordogáló aranyszín gyönyör

Belőled sosem elég, nem hogy egy csésze, de vödör

se.

Bár belőled nem laknak jól hasak

Te a csészémben kóválygó apró kis tasak

Erősebb vagy, mint akármilyen tűzben edzett hetykén csillogó vasak

Te.

Oly édes vagy egyetlenem, mint a méz

Te a settenkedő álmokat legyőző folyékony vitéz

Kevert téged, édesgetett, babusgatott, hogy melyik kéz?

Az ott.

Örvényekben kavarogva felém hencegsz

Te a belőlem legfeltétlenebbül kiváltott reflex

De tudd, semmi vagy ha benned nincs eme keksz

is.

Mikor a csésze aljára érek

Te a civilizációval együtt született flórában élő lélek

Ízed ama pillanatban oly édes, hogy rosszabb, mint a méreg.

Te a gyönyör, te a tasak, te a vitéz, te a reflex, te a lélek

Tea.



2008 május