Egy Munkácsy festmény elé.
"Szavakat rajzolok,/ így beszélnek hozzám/ a mondatok."
Egy regénybe kezdtem bele. Ültem, mint
Munkácsy egyik kimódolt férfi portréján:
a förtelmes vodka mellett egy összefirkált
tanulmány, az orrán cvikker, elől kopaszodó
homlok, a fényesség meg valahonnan jön.
Egy bevésődött figura etimologica.
Meggondoltam, meggondoltam, miként
írok. Majd valahogy belefeledkeztem
minden mondatába. Befordultam a nyelv-
embe, színeket festettem rá, aztán hagytam,
hogy a vászonnal egybeöregedjenek. Bele-
festek a regénybe, mert ez jó, ezt tudom.