Portfóliók
Ópium
Hosszú volt az éjszaka,
Cudar, fanyar.
Ki tudja, hány alak
Figyelt az ágy alatt,
S habzsolták halkan,
Mi levetett
Lelkemből hátra maradt.
Ha felemészt a magány,
Hát emésszen!
Ki tudja hányadán
Állok - mert én nem - már
A sok ócska rímmel,
S életem
Feledhető felével.
Na és ha ették is ők,
Az kit zavar?
Néhány sor épp kitört
Gyermeki kezemből
A fürge toll alatt,
S átszelte
A szürke szobafalat.
Mi susogta: mit sem ér
A hang, a szó,
A líra, a levél,
Mit is tudhatom én?
Mind lassú, elúszó,
Nesztelenül
Szétbomló játékhajó...
Felhőket hozott az éj,
Betörni vágyott
Lóként tombolt a szél,
"Hess innen, te tündér,
Ne kísérts! Nem látod,
Hogy hajszolok
Már mióta egy álmot?"
Hosszú volt az éjjel,
Nem engedtem,
Hogy a Hold megtérjen,
S eltartó kéjjel
Ezernyi szertelen
Csillag gyúljon
Telezsúfolt fejemben...
Ha rám törnek az álmok,
Hát törjenek!
Ó, ti dús virágok,
Kék hajnal, nyissátok
Rám végre szívetek,
S tűnjetek,
Ti fénytelen képzetek!
(...S hogyha mégsem tűntök,
Kit bántson ez...?)
Cudar, fanyar.
Ki tudja, hány alak
Figyelt az ágy alatt,
S habzsolták halkan,
Mi levetett
Lelkemből hátra maradt.
Ha felemészt a magány,
Hát emésszen!
Ki tudja hányadán
Állok - mert én nem - már
A sok ócska rímmel,
S életem
Feledhető felével.
Na és ha ették is ők,
Az kit zavar?
Néhány sor épp kitört
Gyermeki kezemből
A fürge toll alatt,
S átszelte
A szürke szobafalat.
Mi susogta: mit sem ér
A hang, a szó,
A líra, a levél,
Mit is tudhatom én?
Mind lassú, elúszó,
Nesztelenül
Szétbomló játékhajó...
Felhőket hozott az éj,
Betörni vágyott
Lóként tombolt a szél,
"Hess innen, te tündér,
Ne kísérts! Nem látod,
Hogy hajszolok
Már mióta egy álmot?"
Hosszú volt az éjjel,
Nem engedtem,
Hogy a Hold megtérjen,
S eltartó kéjjel
Ezernyi szertelen
Csillag gyúljon
Telezsúfolt fejemben...
Ha rám törnek az álmok,
Hát törjenek!
Ó, ti dús virágok,
Kék hajnal, nyissátok
Rám végre szívetek,
S tűnjetek,
Ti fénytelen képzetek!
(...S hogyha mégsem tűntök,
Kit bántson ez...?)
