Portfóliók

1.
és tovatűnnek féltve őrzött
tétovázásaink mágnes-patkolt terünk
eltájolt térképein

és bekopognak egy maréknyi
békéért a megháborodott
csendek

és gyertyát gyújtanak értünk gyolcsba
csavart túlgyorsulásaink
bennünk igazgyöngyöket gyanítva

és ájtatos ábrándok gyanta-gyónt kezei
kulcsolódnak össze
hiú gyarlóságaink felett

és a sakkban tartott pecséttörő
arkangyalok kaszát
egyenesítenek

és a világtalan világok
Teremtés-tojáshéjuk alatt
pehelypáncélt viselnek

és fennen foldozzák felfeslett
béléseiket a hűs horizonton
perlekedő szelek

és hízelgő hínárok tekergőznek
körbe-körbe dologtalanul
még egyenes gerincoszlopodon

és Sebestyén-sóhajokat hallatnak a
megnyomorított nyár
narancs hegyű nyílvesszei

és a láp lőtt sebből vérző zöld-sárga
lidércfénye csalogat egyre
csak beljebb

II.
eljönnek-e majdan feloldozást
könyörögni a véglényegű
térdcsuszamlások

kik másoknak ásott vermeikből
ólmos ordasok oltalmát
lesték

kiknek tespedő vérhulladéka
az Égről a Földre
lekiáltott

kik a kisimult Káoszba
kéretlenül hömpölygő rendet
tettek

kik Kháron kopott ladikjának
befagyott téli kikötőt
kerestek

kik igent hazudtak szembesítéskor
a Tagadás szórakozott
szellemének

kik magukat a Sors-orsó
eltéphetetlen cérnaszálának
képzelték

kik üres levest mértek a Tökéletesség
Teherhordóinak lapos
tányérjába

kiknek lyukas zsebe a végelszámolás előtt
elpotyogtatta a visszaútra szánt
filléreket

kik felett csillag-kavicsokat rugdosott
a karcsúsodó Hold
keskeny orvvadász-ösvényén

III.
amikor táncoló sámánok ráncba szedik
a jégkorszak-jóslatok elbitangolt
füstkarikáit

amikor a Gyönyör gyémántszikéi agylebenyeinket
szeletelve tanulják a varázsige
rendhagyó ragozásait

amikor ametiszt alkonyatok hajtják
a Csoda szilaj csordáit kristálytiszta
gázlónk felé

amikor a Csábítás cseppkőbarlangjai
rab csermely-erek rovátkáival
ékeskednek

amikor az Én-csaták őz-barna
csizmája a Semmi tátongó
peremére lép

amikor a Végtelen Anyamelle üstökös-parányokat
lövell hogy az elkárhozottaknak
lámpása legyen

amikor a mindentudó Hegy türkiz oldalán
letörhetsz történetedből
egy darabot

amikor Gaia gúlába temetett
ragyogásai keresztüldöfik
a fekete förtelmeket

amikor a szerencsekerék kiesett
küllőrojtjait ölti fel megadó
meztelenséged

amikor a hurrikán húrjait megpendíti egy hatalmas
kéz hogy megszámláltassék
minden rezdülésed

amikor szitává szakadt szemfedődet átáztató
eredendő eső szemedbe csepegteti
egyszersmindörök ébredésed

2006. október 28 – november 3.
Édes triptichonjára: Senki és W.Blake már Odaát (050.-051.-052)
Zene: Neil Young