Portfóliók
Jövő
Nőjön szép szakállad, hullámozzon, mint a tenger
Mint egy hajót, a jövőt várja mindmegannyi ember
Rózsaszirmok színét idéző naplemente a horizonton
Reám vöröskövű sivatag pora száll szívbéli utamon
Napfényében viharverten tűr a szendergő alkonyulat
És szelíd nyugvással szertefoszlik az aprócska arculat
Fakuló tündökléssel, hűvös szapora léptekkel átkelve
Árnyaltan meghátrál, ma és holnap egymásba veszve
Időleges dolog, ami jön-megy csupa ismeretlen eset
Az éjszaka bódító, súlyos illataival bezárul rögvest
Minden levegővétel újabb tért nyit, odabenn testesül
Izzón formázva rejtett részét lassan a felszínre kerül
Könnyű üzenet érkezik egy nehéz sóhaj kíséretében
Elfeledett mozdulat süllyedő lábnyomai eltűnőben
Valamennyi ragyogó csillag nyomában ott jár a nap
Szabadon lebegő szála összekötve a sorsokat – elkap
Kötelékét vesztve szövi újra álmait, akárcsak egy pók
Folyton rendeződő homokos szívpartjainál várakozók
Miközben a rendületlenül hullámzó fehérlő habokban
Folytatódik örökké az élet egyetlen fénylabirintusban
