Portfóliók

- Minden a bizalomra épül – fejtegette Agyas a strandon egy fűzfa árnyékába húzódva. Gúnynevét azért kapta, mert két évig filozófia szakra járt, mielőtt végleg a bűnözői pályát választotta. A sovány, szakállas pénzhamisító dílerként kezdte, és csak később váltott a kevésbé kockázatos, ám szintén jól jövedelmező másik tevékenységre. Olvasni és vitatkozni azonban még mindig szeretett.

- Mit vakerálsz már megint, Agyas? – kérdezte a frottírtörölközőkön heverésző kompániájából az egyik kopaszra borotvált alak. Bicepszén egy marni készülő, tetovált királykobra tekergett.

- Azt próbálom elmagyarázni – folytatta a reggel erős hascsikarással ébredő Agyas, - hogy a világon minden a bizalomra épül, még a mi szakmánk is. Például ezek az arcok – mutatott körül a strandolókon – többnyire különösebb aggodás nélkül húznak be a vízbe lehűteni magukat, bízva abban, hogy időközben nem fújják meg a pénztárcájukat, vagy a tornacipőbe dugdosott ezreseiket. Ha nem hinnének ebben, neked sem telne kokszra – nézett a napolajos izmait táncoltató tarfejű zsebesre.

- Látom, nem vágod, bunkókám. Mindenesetre megyek pénzt váltani a kifliorrúhoz.

Maga sem tudta miért, de ki nem állhatta az egész nap a bódéjában izzadó nagydarab lángossütőt. Talán az alattomosan vizslató tekintete idegesítette.

Az unszimpátia kölcsönös volt: Lajos, a volt bokszoló is hamar kiszúrta magának a lomha mozgású, szakállas és pökhendi férfit, aki ráadásul már egy hete minden nap tízezressel fizetett azért az egy tejfölös-sajtos lángosért és a hozzávaló sörért.

Ugyan csak homokzsáknak szerződtették ellenfelei felhozó mérkőzéseire, Lajos a profi bokszba is belekóstolt, és pályafutása végeztével megtakarított pénzéből vette a lángossütő bódét. Eleinte kiváló befektetésnek tűnt a dolog, így a kezdetben nagy hévvel dolgozó volt bokszoló csak néhány év elteltével kezdett gyanakodni, hogy a rövid nyári szezonban keresett pénzből valószínűleg nem fog meggazdagodni.

Lajos ezért egy idő után felhagyott a trükkökkel, a lángostészta pörgetésével és levegőbe dobálásával, ehelyett egyre jobban takarékoskodott mozdulataival a negyvenfokos melegben. A bőrébe beivódó égettolaj szagát is nehezen viselte.

Egyszerre pedig azon kapta magát, hogy már kora reggel rosszkedvűen gyúrja a tésztát, nyitás után pedig a hőségben ellenségesen figyeli a bódéja előtt sorakozókat. A legudvariatlanabb kuncsaftoknak legszívesebben lekevert volna egyet az ifjúsági bajnokságot érő balhorgával.

A volt bunyós csak akkor nyerte vissza úgy-ahogy a lelkinyugalmát, miután elhatározta, ezentúl büntetni fogja legellenszenvesebb vevőit. Egy darabig hashajtóval és altatókkal kísérletezett, egy-egy gondosan előkészített lángoscipóba keverve a porrátört gyógyszert.

A lángosos kárörvendőn figyelte a lekezelő modorú énekesnőt vagy a pimaszul fennhéjázó aranyifjakat, arra gondolva, hogy kétszeresen is megfizetnek viselkedésükért. De kapott a büntetőlángosból a kisfia fülét cibáló anya, és egy helybeli rendőrőrmester is.

Lajos azonban ritkán találkozott olyan tenyérbemászó kuncsafttal, mint az az új tízezreseit nyeglén a pultra hajigáló, foghegyről rendelkező, szakállas alak. Nem egészen egy hétig bírta az első hashajtós lángos felszolgálásáig, ám kellemetlen vevője továbbra is kitartóan megjelent, és mintha mi sem történt volna kritizálta a sör és a lángos állagát. A volt bokszoló elhatározta, ezúttal szigorúbban fog büntetni.

Aznap reggel a frissen dagasztott cipók egyikéhez hozzákevert fél kávéskanálnyit az otthon a rágcsálók ellen használt méregből. Aztán egész délelőtt csak várta, hogy Agyas ismét megjelenjen a bódénál.

A hosszúhajú pénzhamisító három dollárjellel díszített kék pólójában egykedvűen várta az aznapi lángosát. Térdig érő strandnadrágja zsebében kisebb köteg hamis tízezres lapult, melyek közül egyet néhány percen belül ismét fel akart váltani. A sorban előtte állókkal még ennyi időre is nehezen vállalt közösséget, kispolgároknak, bérrabszolgáknak tartotta őket. Agyas rendkívül büszke volt arra, hogy saját erejéből megteremtette magának az áhított szabadságot és függetlenséget.

- Mit vigyorog? – kérdezte a bevertorrú lángosostól. – Adjon inkább egy sajtos-tejfölöst, meg egy behűtött sört. De mozogjon, mert már negyed órája tikkadok itt a napon!

- Biztos nem röhögnél paraszt, ha tudnád mivel fizetek – tette még hozzá magában.

- Itt van, egészségére! – adta át Lajos udvariasan a zsírpapírra helyezett forró lángost, és a párától gyöngyöző sörösüveget. Szokásától eltérően néhány pillanatra Agyas szemébe nézett.

Miközben számolta a tízezresből visszajáró pénzt, alig tudta elfojtani a mosolyát. Mégsem olyan igazságtalan a sors.