Portfóliók

I.

A polcon olvasatlan könyvek sorkállnak csukottan egymáshoz simulva A hőséget ventilátor taszigálja odább tőlünk De nincs hangja a fájó toroknak és erős a folyó sodrása hogy szembe úszhass vele Jóska házi fehérje kissé keserű Magdi szerint nekem sűrű mint a szörp és erős mint a tiszta szív dobogása Azután…
Temérdek szavakon túli írók költők egymás hegyén hátán a polcon A szoba sarkában megreked a levegő Nincsen út csak az az egy Zanga vigyázhatna Ojra és Oj vigyázhatna Zangára ahelyett hogy nem azt teszik De ne is aggódj kedves Élet lesz itt még csoda…

A cigány nem adja vissza a kölcsön ezrest Barackos Tibit a dekákkal rövidítem plusz öt kilót lenyúltam cigire A pajeszos öreg ellégharmonikázza a nótánkat…
Elgépezi pénzemet és szandált adna helyette Tibi legyek vagy ne hiányozzanak a színes korongok és papírok Cimborák elé szalad és beénekli-táncolja őket valamelyik kocsmába…
A kisfia a kisfiával mi lesz Tibi te ökör Higgyék csak hogy eltapostak…

Barátok lehetnénk - legjobbak közül valók - hogyha nem menstruálnál vagy én is menstruálnék…

Motorvontatásos kerékpározás ma már olyan nincsen Keveset hazudva jutott el a biztonságig A szagát érezni azt nem lehet sokáig lefedni Elsántikál az útból a sebzett lábú eb Visszahozza a szívnek az érzést de elviszi a fáradtság Gyalogkakukk a Panelplorikkal lakott egykor A Panelplorik kihaló félben Gyalogkakukk elköltözött este kávézik és magában beszél A Dunán letört faágak sodródnak A képen milyen szép volt fekete-fehéren Álmos hiperaktív ügetéssel Magdiék felé a parton Hasam pocakosodott és pirítja a Nap grillezi vállamat is A vízre eresztett hajónak felberreg motorja és a macska megijed minden kis zajra Nem hallgat rá hisz nem szereti nem szereti mit tudja ő mi jó neki Ismerkedem a hullámok sodró természetével Vigyél el kiáltaná a pocakos A fekete talpú anya nem vesz papucsot fel Kifacsarja a szerelem a szívem énekelhetné a rádió óó óóó De a lánynak nincsen se rádiója se tévéje órája se a falon viszont ivartalanított macskája (mindenhova szétspriccelt) és földön ágya szőlőága hűtője tetején piros retró biciklije mivel munkába hajt el onnan vissza ugyan úgy…

Kocsiban anyósülésen lábamat nyújtom rossz térdem hogy ne fájjon A metróvezetők hat évig bírják utána máshová kell szegődjenek Föl csak föl a szabadba friss levegőt lássam az eget Bírják úgy hat évig Kocsiban tovább kertek alatt rövidítve A visszapillantóban szürke autó előzne mögöttünk fékez hangosan Magdi szidja A következő kanyar éles lesz mint az utolsó évek a kék vagonos földalatti-giliszta szemei mögött A kormányt reumás vagy milyen ujjaival most jobbra De hirtelen mint amit már nem lehet visszacsinálni füstöl a motor ég mint bogrács feneke…
Csillapodik a rádió elhalkul megnyugszik Elrontottuk az életet recsegik még valakik…

Csupa jó barát idegen egy asztalnál Hogy is tovább egyedül Maradjatok maradjatok Másfelé úgyse nincsen pelenka vigasz Együtt egyedül együtt együtt…
A kút lefedve hogy véletlen se essen bele A kút lefedve hogy ne essünk bele mi se Lábujjhegyen végig a forró kövön futva Álmos kiált az Életnek csodát de nagymamája is kiált abbahagynád és megáll erőszakot téve magán…
A német tiszt hideg volt a szovjet meg tetveket hagyott Túl hamar jött fel mindkettő egyik se élhette túl Vigyázok a puskádra tedd a cserép mellé Inkább hagyd csak ott az asztalon Vidd magaddal nehogy én lőjek vele A háborúban csupán lába tört Gyorsan forrva össze csontja s talpon friss asszonyával vitték hátukon tovább az Életet…

Kocsmahangulat átmorajlik míg ürítek a csempés bőrű falon Belelövök nem érdekel bele én Amit utálok egy nőben ezt ezt kibaszottul Mért szégyelled…

Gyalogkakukk Árkádia falain belül karján szatyor karol derekát övtáska öleli a kirakatokat alig se nézi Az Öreg alszik a kis szobában Jóska borától forrón Fiát tanítja hogyan kell focilabdát jól rúgni meg cipőfűzővel ne spiccel…
Az indigó-kék farmer miatt kiteszik a lányt van ilyen létezhet tizennégy ha lehetett Nehéz főzni egy emberre ha megszokta a családot Az a gatya azóta hol van és a többi tányér az asztalról tűdüdű tütütü tűdüdű tűdüdű…

S az ég sötét indigó-kék Haragussza önszínét kisgyermek haraggal haragussza nagyon Billegő csónakban napjai monoton tengetődnek lápos tavon Dúdol berreg magában kifáradt csónakjában Sneciket látni parthoz közel a tó körül szomorúfűzsor ölel Eltakarta szemeit azt hitte nem látják úgy A fogacskái megvannak még és puha tincs fehér hajából harmadik fiókban A barna redőny leeresztve szobája ablakán ajtaja is csukott…
Koporsóját gyászmenet üldözi elől anyja küszködik kit két oldalt támasztanak fivérei…
Lécekből gépfegyvereket szögelt azokkal lőttük egymást Légpuskával oszlopra tett almát telibe verebet másodjára mit aztán oda kandúrnak hogy megegye…
Nem volt bekötve…

Világgá szökik a nem akart gyermek világgá merre lába viszi megy El kell menjek mondta elfúló torokkal Aztán kocsival kanyarba százhússzal A pedálok lábszárára fonták magukat nem engedték ki csak félig a szélvédőn Erről ennyit…

Egy nő énekel…

Öcsém a túró rudit körberágja meghámozza írólap-fehér fogaival lenyúzza csokoládé bőrét róla Hagymás tojást vacsoráztam fél szelet kenyérrel alma lével Öcsém copfja zacskóban mint a vacsora elpocakosodott hasamé Tegnap vágtam neki le elvágtam haragudott is érte Ki tudja valaha is megbocsát-e…

Teátrálisan beszél az Öreg túlságosan teátrális hogy hinni lehetne a fenyegetésnek Azután Szép-gyógyítom leveszi a terhet kellett hogy levegye Még tartozását is törlesztem az Öregnek szégyenét vetíti szemeiből a két fekete bogár keze remegve tud csak hogy löki a biliárdgolyót…

Egy nő énekli csalódását öli családját Mit hitt a nélkül menni fog…

Ledönt lábamról a megbetegedés Paracelsus azt mondta egyek emberhúst ha gyógyulni akarok…
Aludni kell rá egyet hátha fáj ha megeszlek habár évek óta fogysz mellőlem a távolba magadba Hogy mehetnék utánad nem arra tartok nem beléd Szeretlek Szeretlek kiáltok a füvön fekve és jót kívánok ha látok hullani csillagot neked…

Az asztali lámpa lobogását kiveri a biztosíték vagy a biztosíték verődött ki Aki tudja hívja a Műszaki Antitálentumot meg fogja köszönni…

II.

A királylány eltűnik a tükörben örök időkre elveszve tőle Szemeibe nézett utoljára Szemei mint az elveszett gyermeké mint kitett ebeké (mint elhanyagolt testvéré) Bezárult és oda neki tán örökre bezárult…
Mostanság viszont jobban vagyok Nem sikerülnek a dolgok különösebben de közelebb kerülök közelebb…
A kutya lehetne csóválós farkú apró tacskó vagy kócos kuvasz akinek fülei égnek hegyezetten mutatják a déli Napot…
És szelíden örömködik a nagy melegben Hosszú szoknyája mert borotválatlan lába és megírjuk a kérvényt a piros padon…
Még egy szippantás Elbúcsúzunk Legközelebb…
Keveset nézek a szemedbe…
A tó körül esténként utcalámpák tükröztetik fényüket a vízfelszínen és suttyomban horgászik egy ijesztő férfi…
Tahiti megvár minket kedvtelen rossz lett volna nekivágni Éjjel majd - miután szétcsesztük magunkat - kimegyünk botjainkkal pecázni a dübörgő sodrású Dunára hogy szembe ússzunk egymással és önmagunkkal…
Jó ízűn felkacag kibuggyan száján gyönge viccem után az elismerés Kifacsarja szívemet a de eltekerem…
Távozik a miniszter Konstruktív a bizalmatlanság Korábbi felvételek A második arany 2004. augusztus 19….

Füleim sajogják a ventilátor-huzatot Bugyborékol poharamban a szóda elpukkan felszínre érve buborékja Harcsát hoz az Öreg a tóból kevés volt ma is a jóból Ide a rozsdás bökőt - a nyakára mutat - ha hazudok de ez a mondat nem illik mostan „Ki ha nem én és mikor ha nem most” íme az orvosság vedd be finom vedd be kincsem…

Viszketnek a kamaszlány zsenge mellei nőnek talán Nem kérdezek Melinda felől születésnapját is felejtettem már Mennyire hasonlítunk mégis Hazáig elharapdálom az almát fájdul hasam tőle meg Vigasságba vágyom víggá vigadni de gyenge ez vivá ví vi vá ví vi…

Anyátok kedves volt a telefonba dicsérte fekáliás firkálmányim azt hittem pedig nem kedvel…

Nem nevette vicceimet tonikot ivott és a citromot a pohár fenekén hagyta Nem ő Júliája a pocakosnak Körbesercegi a frissen vágott citromot az ital vége mint búcsúzkodnak a messzire indulótól hosszú útja előtt Flörtölt velem a csapos lány nem viccelek…

III.

Béla bácsi képe új lehetőségek felé kalandoz Vigyázott rám míg anyám közértben volt papírt és zsírkrétát adott festményt ajándékozott mikor költöznie kellett Gömöri Béla a nagy magányos festő…
A kutya elkényeztetett uszkár Oszkár a neve és epilepsziás rohamai vannak hetente A kertet benőtte a fű amit akadozva pusztít a pörgő propeller-penge Vigyázz a kábelre nehogy el vidd az kéne még csak Ebédre hív az anya azt mondja kész a kaja A melegtől lihegve megakad a mozdulat néma lesz a fűnyíró-berregés Befejezem inkább engedd befejeznem hagyd megcsinálni…

Sok az elmaradt penzum az Öreggel rágyújtunk az erkélyen és pótolni kezdjük…
A nőt is bevesszük a folyosón - hűs odakinn - nem is látszik nehéznek…

A tóba csobogtatunk célba vizeljük a nádszálak tövét ahonnan hápogó hahota csinál hülyét belőlünk és a fehér kacsa középre úszik A bor most is házi de nem a Jóskáé és nem is fehér mint Tahitin volt a Duna mellett A fehér kacsa középre úszik Kólával hígítjuk az ízét de csak rosszabb lesz Ecsinknek a fények föl le ugrabugrálnak és bántják szemét Szembe megint suttyomban horgásznak és a Holdból is már kettő Testvérét védte meg bár ő se volt erősebb Aztán a családban elhízik már aranyos amikor veszekszenek meséli nekem Ecsink Azután hullócsillagot látok szemem sarkából Kievezünk a hömpölygő stégen a végtelen Semmi felé és szemünkből néha könny néha elfordulás csap ki…

Az erkélyen mesélem az öregnek hogy álmomban nekimentem fejét hólyagos pirosra de azután megértett…

IV.

A csípős sztorim hogy hajam mostam s szemembe folyt közben a sampon siker volt nem Tisztább lett látásom és hajam is belőttem ahogy kell Ahogy kell kócosin nem lehet…

V.

Mama agyinfarktust kapott de hülye vagyok mondta amikor villával fejtette volna Fannis rejtvényét a kórházban sírdogálva frissen húzott ágya szélén…
Kidobtam Petra szerelmes levelét el is téptem nem jelentett annyit kisfiú voltam alig se szőrös fociztam inkább vagy Öcsémmel G. I. Joe-ztam bár azt szégyelltem nagy vagyok már mondogattam játék közben nagy szigorúsággal…
Eresztek a széken túl magas beverem a térdem a számítógépasztalba…
Hülye kérdés a miért ne is kérdezd többet…

Az EB-n gólt lőtt a Lölő nagyot ficakos gólt lőtt Lölő a döntőben meséli Amsterdamból jövet úgy befűztem őket hogy azt se tudták milyen játék amit játszunk úgy befűztem Lebontják a Sörgyárat panaszolja aztán…
Csudaszép dolgokban hitt az apja ő meg az apjában na na na na A cigányok elverik a szélsőjobbost a DM előtt késelnek is később de nem őt egymást mily meglepő kopnak a vércseppek a kőről nem éri meg gyűlölködni hallatszik a Lölőtől…
Jeleneteket pakolászva egymás után az este meghozza melyben meleget ad az asszony kiéhezett forró teste és mintha jobban szeretne mint fiát a büszke anya…
Cs.-vel rójuk a hosszokat a mélyvízben A kismedencében az asszony a fiával játszik mi a szélén pihenjük ki azt a negyven ötven hosszt A lenyomott labda kilő mint tüzes valagú űrrakéta az asszony szemei megkívánnak Pancsolva játszik kisfiával…
Növényeim szelíden nőnek énmiattam szépek és zöldek…

Mama se levest se pörköltet úgy kell összeszedegélni amit mond Csak hadd vegyem befelé a gyógyszereimet...
Vigyázzba állok nincsen víg út Legközelebb tényleg komoly lesz mindannyian megőrülünk képtelenek leszünk vigyázni egymásra...
Mamának sört önt Miki kérdi ez meg mi fél órát nyalja TV-ben a Mónikát nézi azt szereti utána Rózsa eteti levessel pörkölttel...