Portfóliók

Alig várom, hogy éjfél legyen, és feltehessem a másik téli versemet.

Ma mikor jöttem befelé dolgozni, egy folytában csak a havat bámultam, és valami egészen furcsa érzések kavarogtak bennem.

Boldog voltam!

Bár oka nincs, csak egyszerűen boldog voltam. A gondolatok csak kavarodtak a fejemben, és a szavak csak törtek egyre gyorsabban elő.

Le is írtam, és sms-ben tovább küldtem, hogy meglegyen, de a nagy kapkodásban kitöröltem, Megpróbáltam újra leírni, de nem tudtam azokat a szavakat felidézni.

Csak reménykedem, hogy akinek küldtem, nem törölte ki, és még menthető…

Heuréka:)  Nem törölte ki. Igaz írtam másik verset, de ez mégis csak az első gondolat volt.

Rég nem láttam ennyi havat
Tél a fáka hósapkát rak.
Betakarja a mezőket
Így óvja a szendergőket

Rég nem éltem ilyen fagyot
Hideg az ablakra szépet rajzol
Finom jégcsipkefüggönyt
Itt van kedves neekd küldöm.

Finoman fedi az üveget
Napsugár pajkosan integet.
Jégcsapon halkan csinilngel
S játszik  télszimfóniát neked.


Ezer arcú

Régóta figyelem sok színű arcodat
Melyet néha takar a bársonyos alkonyat.
Ezer köntösbe bújva létezel
Mindíg más színben mint ősszel a levelek.