Patkányok
A patkány-anya végtelen gyengédséggel takarta be gyermekét. Maga szőtte a pici puha meleg takarót csillagok fényéből, és nagy piros szívekkel foltozta. Gyönyörű, halk altatódalt énekelt a kicsinek a csendes éjszakában dallamos lágy patkány-hangon. A kicsi patkány-lány édesen mosolygott a mamájára. Lehunyta a szemecskéjét és már aludt is. Az anyukája is mellé feküdt, és békés álomba merültek.
Az anya meghallotta az ismeretlen, fenyegető zajt, amikor a patkányirtók jöttek. Ösztönösen ráfeküdt a kicsinyére, hogy testével védelmezze. De nem volt esélyük. A férfiak befújták a lyukba a patkánymérget. Mindketten csúnyán rángatózni, fuldokolni kezdtek, és nemsokára meghaltak.
Másnap hírt adtak az újságok és a tévé is a patkányirtásról, és az emberek örömmel nevetgélve beszélték meg, hogy néhány patkánnyal kevesebb van.