Portfóliók

Te maradj csak…
én majd felfogom
a szeleket…!
Nem érhet bántódás,
csak hunyd le a szemedet.!

Aludj nyugodtan,
megleszünk majd
valahogy. Álmodj
tündékkel, s szemhéjaddal
takard el a napot.

Feküdj kényelmesen…
ne mozdulj, lélegezz
mélyeket… s ne kérdezd,
hogy erőtlen karod
miért remeg.

Álmodd, hogy magad
vagy és láncaid többé
nem hisznek bolondnak.
És ne halld, hogy fattyak
a pusztításodról morognak.

Te maradj csak…
én majd felfogom
a szeleket…!
Tudd, hogy hű szolgád
már rég nem kesereg!

Felejtsd, hogy tekinteted
oly rég befalazták!
Nyugodj békében
szabadság!

Fehér Dávid, 2009. október 7.