Portfóliók

Talán nem is véletlen, hogy nem sokan emlékeznek már a Bakonyi Elektrongyorsítóra. Benőtte már a dudva, a lonc, már csak az igazán konok, kitartó érdeklődők tisztogatják meg egy-egy darabkáját a sokszáz éves portól, termőrétegtől, hogy előbukkanjon a valaha kékesen csillogó inox. Senkit nem érdekelnek már az elektronok, sajnos ez az igazság. Pedig a közeli falu neve is árulkodó: Plazmáskér. Szentkirály felől jövet - talán nem véletlen - a harmadik völgynyílásban balra fordulva, felkaptatva néhány kockaféle tömb jelzi a bejáratot - de sajnos az igazán alapos ásatásra nincsen pénz. - Hiába pályázunk évek óta, pedig bizonyos, hogy sok magyarázat igazolódna be, ha a többméteres betonkérgen áthatolhatnánk egyszer - kesereg Bellási Istvánné, a Pozitron Alapítvány elnöke. - Állítólag már maga Rabbi Gamáliel is említi - persze más néven - a helyet: a 18. sz-ban, egy leírásban emleget egy bizonyos Pasmaticum Bakonumot, az aranycsinálás egyik feltételezett színhelyét. Nem szabad ugyebár elfelednünk, ekkoriban kezdtek végképp kiürülni a felvidéki és erdélyi aranybányák, tehát nagyon is alapos a gyanú, hogy ezt a módot is megpróbálták, és miért ne itt, ahol oly erős a földsugárzás? Más elméletek továbbmennek, állítólag már a Pártusok is innét, a megújuló erőforrásból hozatták az aranyfedezetüket. Jöjjön csak - int nekem az elnökasszony - ha itt beleszagol a levegőbe egy-egy ilyen sziklahasadék környékén, érezheti is a földből előpárolgó savanykás pozitronszagot - magyarázza lelkesen. - Jöjjön közelebb, itt, itt a szagcsík! De ez még semmi, van egy még fontosabb dolog, ami viszont olyasféle szenzáció, amit egyelőre sajnos magával sem akarok megosztani, mert nincsenek előkészítve a körülmények, mindenesetre bizonyára meg fogja változtatni mindnyájunk gondolkodását. Ez bizonyos. Remélem, ha legközelebb is eljön, megoszthatom már Önnel ezt a titkot. Ha most továbbmegyünk, és meglátja azt a másik helyet, amit majd mutatok, talán maga is rájön, de hát nem tudom. - Bólogatok, nyilván alapos oka van a titkolózásra: gondolom, nem kevesen lehetnek az ellenfelei. Közben persze a levegőt is szaglászom. És valóban, néha mintha vietnámi fűszerboltba szagolnék, vagy ilyesmi, halvány csíkban furcsa szagokat érezni, szinte már megzavarodok tőle. De már indulunk is vissza, a barna Wartburg felé, hogy Erzsi néni tovább kísérhessen minket, amikor hirtelen jó félméterrel besüpped alatta a talaj, menyecskés sikolyt hallatva süllyed szép egyenletesen, egyre lejjebb, majd végleg elnyeli az ősi tudást rejtő, korhadó avar.