Portfóliók

- Tutira le van zsírozva az üzlet, Főnök! – újságolta örömmel a pufók és kissé kopaszodó, ám talán éppen ezért a haját hátul a kelleténél hosszabbra növesztő üzletkötő. Izgalmában pelyhes szárnyacskáit is kétszer összekoccintotta. – Igazán jól jött, hogy  benne voltunk a vízgyűjtő projektben a harmadik napon, így kaptam egy-két bennfentes tippet. No persze, a százalékot azért le kellett adni.

A Paradicsomi Állatok Rt. annak rendje és módja szerint meg is nyerte a testreszabott közbeszerzési pályázatot, vezérigazgatója pedig azon nyomban mozgósította az ugrásra készen várakozó alvállalkozókat, köztük a Omnipotens Kft. ügyvezetőjét, Dr. Leviathánt, egy szúrósszemű, szakállas mérnököt. 

- Rendkívül szoros a határidő, kössétek fel a gatyátokat! Ha ezt elszúrjuk, mehetünk az Örion-ködbe munka után kajtatni.

- Bízhatsz bennünk, nem lesz semmi gond. Egy hete vettünk fel egy zsenit, direkt erre a projektre – mondta nyugtatólag a szakállas, alig érezhető akcentussal, közben azért maga is gondterhelten dörzsölgette a homlokán kidudorodó apró szarvacskáját. – Mikorra kell az első prototípus?

- Legkésőbb tizenegyre, ha azt akarjuk, hogy az esetleges módosításokkal együtt éjfélre legyárthassuk a végleges változatot.

- Akkor tényleg nincs vesztegetni való időnk! Amint átjön a specifikáció, a matematikusok neki is állnak a modellezésnek.

- A Megrendelő csak annyit kötött ki, hogy a saját képmására akarja őket formálni.

- Nagyon nem szeretem az ilyesmit, túlságosan szubjektív, szükségtelenül sok teret hagy a fantáziának. Átadás-átvételkor meg jön a reklamáció, hogy nem erről volt szó. Adott magáról legalább néhány képet?

- De hiszen őt senki sem láthatja szemtől-szembe!

- Mégis, akkor hogyan gondolja, hogy állítsuk elő a képmását?

- Mi van, berezeltél? Nem kell az üzlet? Szóltam előre, hogy nem lesz könnyű! Készítsetek több variánst, majd ő eldönti, hogy melyik a megfelelő. Ja, még valami! A végleges változatot porból gyúrjátok össze!

- Micsoda? Az efféle terméket sokkal jobb masszív sötét anyagból előállítani.

- Csak ne izgulj! Nem kell mindjárt valamiféle különleges csillagközi csillámporra gondolni. Jó lesz a közönséges földi is. Ettől még nem fog bekövetkezni egy újabb Ősrobbanás, mitöbb, foghatunk rajta jónéhány millát!

 

Alig egy óra múlva már a laborvezetőnél voltak az egyenletek. Az angyalarcú biofizikus a projekt egyik kulcsfigurájával, egy sokat látott szobrásszal beszélgetett elmélyülten. Egész csillagképek viselték az álmodozó mester kezenyomát. A szobrász az előtte álló táblára több tucat előtanulmányt feszített ki.

Pontban 11-kor hívták a Paradicsomi Állatok Kft. vezérigazgatóját.

- Elkészültek a prototípusok. Meg akarod nézni őket?

- Még szép! Szerintem elmennek, dehát nem én döntök. Be tudjátok vetíteni őket negyedóra múlva a Virgo galaxishalmazba? A Megrendelőnknek ugyanis épp ott akadt dolga. A csillagközi térben marketingszempontból is remekül fog mutatni egy kis fényjáték. Ha véleményezte őket, ismét jelentkezem.

 

Dr. Leviathán tűkön ülve várta az eredményt. Baljós megérzései voltak a projekt kapcsán, szerette volna mihamarabb letudni az egészet. A Vezérigazgató hangjára rugóként pattant fel a helyéről.

- Sajnos, ezen még dolgozni kell! A Megrendelő szerint, habár a prototípusok küzül egyesek, különösen, amelyeket csimpánznak, gorillának és orángutánnak nevezett el, tagadhatatlanul mutatnak némi hasonlatosságot, azonban mindez meglehetősen felszínes. Azt mondta, hogy neki ember kell.

– Ember, ember! Csak tudnánk mi az! – sóhajtott csalódottan a Omnipotens Kft. ügyvezetője. Mégis csupán másfél óra kellett hozzá, hogy némiképp módosítsanak az egyenleteken. Felegyenesedett tartásával, csupasz testével és értelmes, fürkésző tekintetével az újabb mintapéldány rögtön kitűnt a korábbi prototípusok közül.

- Próba, szerencse – nézegette dr. Leviathán kissé kétkedve. – Mindegy, mutassuk meg! Különb úgy sem lesz ennél.

Ám örülni csak akkor mert igazán, amikor fél óra múlva negtudta, hogy az új változat átment a rostán.

- Szólhattok a gyártástechnológusoknak, gyúrják össze az igazit. Megérkezett hozzá a az anyag? – kérdezte a Vezérigazgató.

- Ennyi idő alatt sajnos csak sívóhomokhoz tudtunk jutni, meg amit innen-onnan összekapartunk.

- Mindegy, csináljátok meg! Este kilencre látni akarom!

 

Az Ember csupaszon, riadtan és vaksin pillogott a ráverődő csillagfényben, hiszen életében először használta a szemét. Kezét ösztönösen és védekezőn maga elé tartotta.

 

- Fordulj csak ide, mutasd magad! – vetette oda Dr. Leviathán parancsoló arckifejezéssel.

Az Ember azonban dacosan a földre szegezte tekintetét. Miután a második felszólításra sem volt hajlandó megmozdulni, Dr. Leviathán arca elkomorult.

- Itt valami baj van. Nem engedelmeskedik a parancsnak. Azonnal hívják ide azt az ifjú titánt, aki az elméleti modellért felel!

 A következő negyedórában különbőző teszteknek vetették alá a még mindig kábán toporgó Embert. Amikor kiderült, hogy önálló akarattal rendelkezik, kitört a botrány.

- Tudtam, hogy valaki megint elszúr valamit! – dühöngött Dr. Leviathán. – Ez itt teljesen irányíthatatlan, ha elszabadul, elképzelhetetlenül veszélyes lehet. Ha a Megrendelő észreveszi a hibát, nekünk annyi. Jobb, ha menten leselejtezzük és lefújjuk az egész projektet.

- Hagyják békén! - zendült fel ekkor egy érces hang. Hallatára szinte kővé vált mindenki, az Embert fenyegetően körbefogó technikusokkal együtt. – Igen, az ifjú matematikust túlságosan  elragadta a lelkesedése, nem vett figyelembe egy szingularitást, minek következtében a megalkotott Ember szabad akarattal bír. – zengett tovább a Megrendelő hangja. – Veszélyes, ám annál érdekesebb kísérlet lesz meghagyni az életét. Ha a számításaim nem csalnak, 99 százalékos eséllyel úgyis elpusztítja magát. Adjuk meg neki azt a maradék egyet, hátha mégis jut valamire!